Az egykori kitaj településre a 16-17. században rátelepedett egy buddhista kolostor, amelynek épületeit terméskőből építették, és amelynek falai ma is 2-3 méter magasan állnak. Ehhez a kolostorhoz tartozott az északi kapu elővédjére ráépített kő sztúpa is. A kolostoregyüttes több épületből állt. Központjában egy 60 x 60 m nagyságú, kőfallal négyzet alakban lehatárolt terület kapott helyet, melyben egy 26 x 18 m nagyságú szentély emelkedett. Az épületben folytatott feltárások nagy számú, a vallási életre jellemző tárgyat hoztak napvilágra, köztük Buddha ábrázolásokat, textil- és fémmaradványokat. Az ásatások egyik különlegessége, hogy kiválóan megőrződött kéziratok is előkerültek a romok közül.
A megfigyeltek alapján a Khar bukh balgas egy tipikus kitaj kori településnek tűnik, de a lelőhelyen és annak környezetében számos további jelenség is látható. Khar bukh balgas falainak észak-nyugati sarkától nyugatra 35 méterre a Khar bukh folyó keleti partján helyezkedik el egy égetőkemence maradványa. Az itt kiégetett kerámiák hűtéséhez feltehetően a folyó vizét használták fel. Khar bukh balgas falait körülvéve mezőgazdasági munkák nyomai is megfigyelhetőek, melyekről öntözőcsatornák és malomkő töredékek is tanúskodnak. A falakon belül fellelhető több épület is azt jelzi, hogy nagyobb számú, mezőgazdasággal is foglakozó népesség is lakta lelőhelyünk.
Khar bukh balgas kitaj települését döngölt földből álló kerítőfalak határolják, melyeket a főbb égtájakhoz tájoltak. A falak nagyjából négyzet alakban helyezkednek el, viszont a keleti és az északi részen nem egyforma méretűek, így nem arányosak. A kerítő fal északon 660 m, keleten 760 m, délen 670 m és nyugaton 690 m hosszú. Mára a falak 3-4 m szélességben és 2-2.5 m magasságban őrződtek meg. Az erődített település négy oldalfalának közepén egy-egy L-alakú elővéddel ellátott föld kapu kapott helyet, a falak sarkait toronnyal erősítették meg. A saroktornyok és a kapuk között további 3 ill. 4 négyszög alakú torony is megfigyelhető.
A falakon belül a négy kaput északról délre, és nyugatról keletre irányuló széles út kötötte össze. Ezek, az egymást derékszögben metsző, 30 m körüli szélességű sugárutak az erődített település területét négy részre osztják, melyeken belül a földből kiemelkedő épületmaradványok és tetőcserép omladékok találhatók.
A települést kívülről 3-3.5 m széles árok veszi körül, amiből kisebb oldalárkokat húztak ki. A fő árkot a Khar bukh folyó táplálta vízzel, amely a falak nyugati kapujánál érkezett, és onnan csatlakozott az árokrendszerhez. A fő utakról több kisebb út ágazott el, amelyek nyoma mára nehezen azonosítható.
A projektünk által kutatott Khar bukh balgas lelőhely a Bulgan aimagban fekvő Dashinchilen városkától 12 km-re nyugatra található a Khar bukh folyócska (a Tola mellékfolyója) mellett fekszik.
Khar bukh balgas romjait legkorábban orosz kutatók tanulmányozták. 1948-1949 során a neves orosz régész S. V. Kiseljov kutatta a várost, majd néhány kisebb ásatást végzett kitajokhoz köthető kurgánokon. Az 1970-es években Kh. Perlee mongol régész is megvizsgálta Khar bukh balgas romjait, ő is megrajzolta a város alaprajzát, és megállapította, hogy a város a kitajokhoz köthető. Ekkor a Kh. Perlee és E. V. Savkunov által vezetett kutatócsoport a romváros főútjai kereszteződésének észak-keleti részében található épületekben kisebb ásatást is végzett. A Tuul (Tola) folyó völgyében 2002-2003, illetve 2011-2012 években A. Ochir, L. Erdenebold mongol kutatók által vezetett kutatások során a város későbbi rétegeire vonatkozó kisebb feltárásokat is végeztek.
