Kékesi Balázs, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola adjunktusa A holobiont elme – A mikrobiom, a bél-agy és a bél agy tengely felfedezésnek filozófiai jelentősége címmel tart előadást az ELTE HTK Filozófiai Kutatóintézet Intézeti szeminárium sorozatának keretében.
Absztrakt:
A kognitív tudomány korai időszaka a központi idegrendszerre, különösen az agyra összpontosítva tanulmányozta az emberi megismerés természetét. A kognitív tudomány testi fordulatának teoretikusai a kogníció határait kiterjesztették a testi érzékelő és cselekvő rendszerekre. Azonban ezidáig a bél komplexum potenciális kognitív szerepének figyelembevétele még ebben a szemléletben is mellőzött volt. A helyzet azonban mára megváltozott. A bélidegrendszer mint “második agy”, a bél-agy tengely (gut-brain axis) és a mikrobiom affektív szerepének felfedezése a biológia tudományában újabb adalékokkal szolgálhat az embodied mind szemléletet megalapozó, ún. kiterjedt elme (extended mind) tézisének védelméhez.
Előadásomban bemutatom a mikrobiom, a bél-agy és a bél-agy tengely felfedezésének újdonságait és filozófiai vonatkozásait. Az előadás azt vizsgálja, hogy a bél-agy tengely, az enterális idegrendszer, valamint a gazdatest mikrobiomja milyen befolyással bír a kogníció működésére és miként formálhatja át az emberi identitásról, ágenciáról és a kogníció határairól alkotott képünket. Mindemellett rámutatok arra, hogy a kurrens biológiai, empirikus felfedezések alapján a bél komplexum a kognitív aktivitások részeként, kényszerítőjeként, vagy alkotóelemeként is felfogható, továbbá fontos szerepe van az érzékelő ágens kognitív karakterisztikájában. Ezek a felfedezések meglátásom szerint filozófiai reflexió után kiáltanak már azzal is, hogy az embert autonóm entitás helyett fajok közötti szimbiotikus és kooperatív szupraorganizmusnak tekintik, továbbá azt sugallják, hogy a kognitív folyamatokat nem kizárólag a humán sejtek határain belül kellene értelmezünk.
