A budapesti Bartók Archívum két új, összetartozó kiadványa – a Bartók-összkiadás 10. kötete (Népdalfeldolgozások énekhangra és zongorára, közreadta Lampert Vera és Biró Viola), valamint a Lampert Vera tiszteletére készült tanulmánykötet (Bartókról, népzenéről, zenetörténetről, szerkesztette Biró Viola és Vikárius László) – zenei példákkal kísért bemutatójának adott otthont 2025. június 24-én a a Zenetudományi Intézet Bartók Terme.
A kötetpárt szorosan egymáshoz fűzi a tanulmánykötet ünnepeltjének, Lampert Verának, a Bartók Archívum munkatársának (1969–1978) és a bostoni Brandeis Egyetem zenei könyvtárosának (1983–2014) személye.
Kim Katalin, a Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese köszöntő szavai után a megjelenteknek Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, a Bartók-összkiadás főszerkesztője nyújtott áttekintést a sorozat Somfai László által elindított kritikai közreadói munkálatainak történetéről, már megjelent és előkészületben lévő köteteiről.
A 2024 novemberében napvilágot látott, Bartók népdalokra épülő zongorakíséretes szólóénekeit tartalmazó kötetet a közreadók, Lampert Vera és Biró Viola ismertették. Lampert Vera beszámolt a kötet keletkezésének történetéről, a Révész Dorrit közreműködésével készült első változattól a végleges változatig, ismertette a kötet főszövegének anyagát, és szemléltette a közreadott népdalfeldolgozások nyelvi, terjedelmi és forrásanyaguk tekintetében is kivételes változatosságát. A népi forrásból kiinduló szólóének–zongora feldolgozások Bartók életének négy évtizedét fogják át. A legkorábbi, a Székely népdal, 1904-ből való, A férj keserve című népdalfeldolgozás pedig Bartók utolsó befejezett alkotása. Utóbbi mű forrásdala elhangzott a közreadói ismertetés keretében, eredeti, ukrán nyelven, Papp Viktor előadásában, aki összehasonlító példaként az „Elindultam szép hazámból” feldolgozásának négyféle, különböző célra – házimuzsikálásra és koncertelőadásra készült –, különböző időszakból való változatát is előadta.
Biró Viola mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet meglepően nagy arányban tartalmaz Bartók életében kiadatlan műveket. A tizennégy dalsorozatból kilenc kizárólag kéziratos formában maradt fenn. Ezek, illetve néhány korábban ismeretlen műváltozat alkotják a kötet függelékanyagát. Köztük több olyan kompozíció megismerésére nyílik lehetőség, amelyeket Bartók különösen súlyos személyes tartalmuk miatt tartott vissza életében a nyilvánosságtól. Az új összkiadáskötet társközreadója a kiadvány egyik legnagyobb értékét abban látja, hogy együtt közli Bartók dalainak, pontosabban a dal műfajának helyébe lépő népdalfeldolgozásainak minden ismert darabját, ami lehetővé teszi a műfaj jelentőségének és stiláris átalakulásainak vizsgálatát.
A Bartók Archívum Lampert Vera tiszteletére készült, magyar és angol nyelvű tanulmányokat tartalmazó kötetét Komlós Katalin, a Zeneakadémia professor emeritusa mutatta be. Személyes hangvételű ismertetése lényeglátó összegzést adott a három nagy – Zenetörténet, Népzenetudomány és Bartók – fejezetet felölelő kötet egészéről, és egyenként is megvilágította a tizenhét tanulmányt, kiemelve azok legfontosabb közlendőit. Ismertetése bevezetésében összefoglalta Lampert Vera szakmai életútját, aki munkájával, példájával, s különösen Bartók népdalfeldolgozásainak először 1980-ban publikált, ma már kibővített és angol nyelven is hozzáférhető forrásjegyzéke által minden Bartók zenéjével foglalkozó muzsikust és kutatót konkrét értelemben és közvetlen módon juttat el a zeneszerző legfontosabb ihletforrásához, a népzenéhez. Közreműködésével – tanúsítja az ünnepi tanulmánykötettel együtt most bemutatott összkiadáskötet is – a távolból folyamatosan segíti a Bartók Archívum nagy vállalkozását, Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadását.
A kettős kötetbemutatót rövid koncert zárta. A Zeneakadémia ének szakos volt és jelenlegi hallgatói, Mórocz Virág, Nemes Barbara Noémi és Papp Viktor olyan műveket adtak elő, amelyeket a közreadókkal együtt választottak ki, elsősorban korábban kiadatlan dalokból és publikált műveknek most már kézbe vehető autentikus változataiból. Elhangzott a Kodállyal közösen kiadott Magyar népdalok három számából és a folytatásaként készült második füzet egyik dalából még a sorozat kiadásának évében, 1906-ban koncertelőadásra összeállított kisebb ciklus (Nemes Barbara Noémi), a valószínűleg 1907-ben komponált Négy szlovák népdal eredeti formája, az „új”, Thomán István hagyatékából előkerült második tétellel (Mórocz Virág), a vázlatos kéziratban fennmaradt, feltételezhetően 1912-ben írt Kilenc román népdal 5. és 8. száma (Nemes Barbara Noémi), a Nyolc magyar népdal 6., 7. és 8. száma (Papp Viktor), amelyeknek korai, tenor hangra írt változatát is közli a kötet, valamint az 1945-ben Kecskeméti Pálnak ajánlott tréfás alkalmi mű, A férj keserve (Papp Viktor). E ritkán vagy most először hallott művek betanításában kulcsszerepet játszott, és zongorán közreműködött Szabó Ferenc János.
Pintér Csilla Mária
