2025. június 10-én került sor a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének Bartók termében Ferenczi Ilona, ny. tudományos főmunkatárs Csáti graduálról összeállított ikerkiadványának bemutatójára.
Az esemény során többször „elveszett és megtaláltatott”-ként említett forrás közkinccsé tétele nemcsak a Magyar Zenetörténeti Osztály nyugalmazott munkatársának újabb, népénekvizsgálatra épülő munkája, hanem interdiszciplináris szempontból is gazdag elemző anyagot nyújt.
Az ünnepi esemény moderátora, Kim Katalin osztályvezető, igazgatóhelyettes, a kötet szerkesztője a Magyarország zenetörténete kézikönyvsorozathoz kapcsolódó – Bárdos Kornél kezdeményezte, és azon belül a 16–17. századra is specializálódó – alapkutatások, valamint az évtizedek során újrafogalmazott, mikrohistóriai fókusszal bővülő osztálymunkák lényeges eredményeit közlő Műhelytanulmányok sorozat jelentőségének felidézésével vezette be Ferenczi Ilona kötetét. A bemutatón a kiadást támogató gyűjteményi, teológiai és hitéleti intézmények képviselői is megjelentek.
Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora az értékfelismerés és értékmegőrzés erejét, a teológia és a zenei gyakorlat szerves kapcsolatát, valamint a kiadvány összefogásra épülő fontosságát emelte ki. A kötetet egy hányatott sorsú forrás immár mindenki számára elérhetővé tett tételeként méltatta Kovács Áron, az őrzési helyet és a forrásmunkát engedélyező Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Kézirattárának vezetője. Gazda István, a Mezőcsáti Református Egyházközség lelkésze a megőrzés – helyreállít(ód)ás – az értékek életre keltése hármasságában foglalta össze a graduál történetét és újraéledését a helyi gyülekezet zenekultúrájában.
H. Hubert Gabriella irodalomtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény nyugalmazott igazgatója az első magyar kéziratos protestáns graduál jegyzetes átiratának és hasonmás kiadásának hiánypótló voltát hangsúlyozta. Könyvismertetőjében kitért Ferenczi Ilona 40 évvel ezelőtti, az irodalomtörténészek számára is iránytűnek számító, első protestáns graduálokról írott publikációjára, valamint az irodalomtörténészek által is használt kéziratos graduálkatalógusra – amelyhez képest jelen kiadvány a zenei paleográfiai részletek alaposabb vizsgálatát és a modern értelmező átírásokkal való elmélyült összevetést is lehetővé teszi az érdeklődők számára. Méltatta a szerzőnek a magyar nyelvű gregorián és liturgia kapcsolatában végzett feltárásait, valamint az énekgyűjtemények keletkezési helyeinek és korabeli gyakorlatának témájában született kutatásait. Az egy újfajta zenetörténetírás ambíciójával – a Magyar Zenetörténeti Osztály által – elindított Műhelytanulmányok sorozat 16–17. századra fókuszáló részeként ez a kiadvány analógiának tekinthető az irodalomtörténeti kutatásokkal. A tanulmánykötetben (1.1.) értelmező átírás és kritikai jegyzetek segítik a tájékozódást. A feltehetően 1602 körül – esetleg némileg előbb – készült kézirat facsimile-közléséből (1.2.) az anonim szerző zeneértő, szép notációjú, érthető neumákkal operáló stílusa is nyomon követhető.
Richter Pál ismertetőjében a Műhelytanulmányok sorozat új, dupla kötetét a mezőcsáti gyülekezet által kezdeményezett és támogatott vállalásként is jellemezte. A 18. században Csáton megtalált, majd Sárospatakra vitt, végül számos hányattatás után 2006-ban államközi egyezménnyel hazakerült kézirat liturgiatörténeti jelentősége ahhoz is köthető, hogy még a Huszár Gál-féle graduál egyházi évnek megfelelő rendjét követi. Keletkezéstörténete, a hasonmás-közlésben is nyomon követhető igényes kivitelezése és zenei helyesírása mellett az énekeskönyv érdekes adalékkal szolgál a középkori magyarországi graduálgyakorlat korai protestáns énekhagyományban való továbbéléséről is. A közreadás e tradíció újra élővé tételének reményét is magában hordozza.
E gondolatra rímelve, az esemény zárásaként a Csáti graduál néhány tételét szólaltatta meg a Zenetudományi Intézet munkatársaiból alakult ad hoc énekkar Ferenczi Ilona rövid elemzéseivel és vezetésével.
Tóth Emese
Fotók: Vizinger Zsolt és Szőts-Rajkó Kinga
