A kismonográfia-sorozat Dalos Anna, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadójának gondozásában jelenik meg, és újraértelmezi a magyar zenetudomány történetét: felidézi a többé-kevésbé elfeledett kutatókat és munkáikat, valamint új megvilágításba helyezi az ismert alakokat is.
A Musicologia Hungarica sorozat köteteinek nagy része a Horthy-korszakkal foglalkozik, és ebbe a vonulatba illeszkedik a két legújabb, népzenekutatási tárgyú kötet is. A két világháború közötti időszak ugyanis ebből a szempontból is fordulatot hozott: Bartók Béla és Kodály Zoltán „klasszikus”, az első világháború előtt végzett kutatásaira ekkor kezdett ráépülni egy intézményi struktúra és egy új nemzedék, amely meghatározta a magyar népzenekutató iskola kialakulását.
Lipták Dániel, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa Népzenekutató háborús időkben – Dincsér Oszkár (1911–1977) [Musicologia Hungarica 9.] című tanulmánya a korszak népzenekutatásának mindeneséről és modern szemléletű újítójáról, Kodály tanítványáról és Lajtha László munkatársáról szól. A pályakép új megvilágításba helyezi a Lajtha-műhely eredményeit és horizontját, majd beszámol a Dincsér-életmű tragikusan korai megszakadásának, elfeledettségének okairól.
Riskó Kata, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa Népzenekutatás Magyarországon a két világháború között [Musicologia Hungarica 10.] című tanulmánya ugyanezt a tudományterületet ugyanebben a korszakban immár a teljesség igényével, madártávlatból vizsgálja. Számba veszi az alapító atyák és az új nemzedék korabeli törekvéseit, eredményeit, publikációit, ami a szakavatottak számára is számos újdonságot tartogat.
A két kötet megvásárolható a Penna Bölcsész Könyvesboltban:
