Száz évvel ezelőtt, 1926. március 17-én született Bökönyi Sándor, az archeozoológia hazai alapítója és nemzetközileg is meghatározó alakja, a háziasítás kutatásának magyar úttörője Európában és a Közel-Keleten. 1981 és 1993 között az MTA Régészeti Intézet igazgatója volt. 2026 folyamán több alkalommal is emlékezünk meghatározó egyéniségére és egy külön honlapon ismerhetjük meg életét.
Bökönyi Sándor állatorvosként végezett, majd a régészet területén tevékenykedő természettudósként és az MTA Régészeti Intézet igazgatójaként nagymértékben hozzájárult a régészeti állattan és a multidiszciplináris vizsgálatok elterjedéséhez hazánkban. Több mint négy évtizednyi tudományos munkássága során számos országban dolgozott és tanított. Kutatásainak középpontjában az állatok háziasításának története állt. Az Európában és a Közel-Keleten vizsgált állatcsontegyüttesek eredményeit számos nyelven, több mint 230 tudományos és ismeretterjesztő tanulmányban, valamint kötetben publikálta.
Bökönyi Sándor születésének 100. évfordulójára emlékezve indítjuk útjára azt a magyar és angol nyelvű honlapot, ahol megismerkedhetünk gazdag életének főbb állomásaival, szerteágazó tevékenységével.
Tudományos életének hatása a mai napig érezhető. Közvetlen tanítványai és a magyarországi régészeti állattani kutatások jeles képviselői 2026. április 9-én emlékülés keretében idézik fel Bökönyi Sándor emlékét és mutatják be legfrissebb kutatásaikat.
A nemzetközi közösség körében a 2026. október 19–22. között Budapesten megrendezendő „10th Balkan Symposium on Archaeometry” konferencián emlékezünk rá. Ekkor a nagyközönség számára szervezett nyilvános előadásban Bartosiewicz László idézi fel emlékét és mutatja be az archeozoológia jelenlegi perspektíváit.
„Már szigorló állatorvos koromban szerológiai kérdésekkel (háziállatok vércsoportjai) foglalkoztam, majd figyelmem a domesztikáció és a háziállattörténet felé fordult.”
„1951 óta szinte minden jelentősebb állatcsontanyaggal bíró hazai régészeti ásatáson résztvettem; az új archaeozoológus-generáció bekapcsolódásával és igazgatói beosztásom idején viselt adminisztrációs terhek miatt ez a tevékenységem lényegesen csökkent. Az előbbiek mellett számos nagyszabású külföldi vagy nemzetközi ásatáson is dolgoztam Franciaországtól Iránig.
Tanulmányutakon és tudományos rendezvényeken számos országban, elsősorban az érdeklődésem előterében álló területen vettem részt; e keretek között előadásokat tartottam.
Különösen eredményes volt az 1966/67-es egyéves Ford-ösztöndíjas amerikai és az 1969. évi féléves kulturális cseregyezményes iraki tanulmányutam, amelyek során a gyakorlatilag teljes közelkeleti állatcsontanyagot áttekinthettem, megvetve ezzel további munkám tudományos alapját.
1970/71-ben egy évig vendégprofesszorként tanítottam a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. További egy-egy hónapig 1980-ban a saarbrückeni, 1983-ban a római, végül 1992-ben ismét a kaliforniai egyetemen voltam vendégprofesszor.”Budapest, 1994. május 16. [Forrás: Tudományos önéletrajz]
