2025. november 25-én mutatták be a Hivatása: Kutató – Generációk tudása című NKFIH Mecenatúra-projekt keretében idén készült három régészeti témájú ismeretterjesztő filmet. A programra a Régi idők mozija című rendezvényen került sor az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában.
A vetítés során a közönség válogatást láthatott az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet korábbi filmjeiből és interjúiból, valamint a Katt(anj) a tudományra! sorozat három legújabb ismeretterjesztő alkotását is megtekinthette, amelyeket ezen a rendezvényen mutattak be először.
Fotók: Tóth Fruzsina Katica
A program a Hivatása: Kutató – Generációk tudása című Mecenatúra-projekt bemutatásával kezdődött, amelyet Szilágyi Adrienn projektmenedzser, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa ismertetett a hallgatósággal. Ezt követően Kulcsár Gabriella, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet igazgatója tartott előadást A közelmúlt mozgóképes megjelenései a Régészeti Kutatóintézetben címmel, majd sor került a filmek bemutatására és vetítésére.
A Fölből tűzből című filmhez Marton Tibor, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet igazgatóhelyettese, osztályvezetője fűzött rövid bevezetőt. Az alkotás betekintést enged annak a dél-dunántúli érintkezési zónának a kutatásába, ahol a Kr. e. 6. évezred második felében balkáni és közép-európai közösségek találkoztak és éltek együtt. A kutatók a nyersanyag beszerzésétől a kiégetés technikáján át egészen a használat során bekövetkező átalakulásokig követik végig a kerámiák útját, így elevenítve fel az emberi közösségek több ezer éves, komplex tudásának részleteit.
A Jelena arcai című filmet Kiss Viktória, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a Lendület Bázis Kutatócsoport vezetője előadása vezette fel. A történet főszereplője a Balatonkeresztúron feltárt 13. sírban nyugvó, 35–45 év közötti nő, akit az ásatás napjához köthető névnapok és anyai vonala betűjele után a kutatók Jelenának neveztek el. A négyezer éve, a kora bronzkorban eltemetett nő feje mellett talált apró réz haj- vagy sapkadísz arra utal, hogy a település közösségén belül magasabb társadalmi státuszt tölthetett be. A film a maradványok alapján végzett régészeti és genetikai vizsgálatokat, valamint az arcrekonstrukció folyamatát mutatja be. Különösen megrendítő körülmény, hogy az arcrekonstrukciót elkészítő kutató, Kustár Ágnes, a munka befejezése után elhunyt, így az archív felvételek felhasználásával létrejött alkotás az ő emlékének is emléket állít.
A Túlélő tájak: gyimesi és alföldi ökotörténetek című film előtt Zatykó Csilla, az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és Babai Dániel, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa beszéltek projektjeikről, mivel az alkotás két párhuzamos kutatásukon keresztül mutatja meg, miként alkalmazkodtak az emberek az Alföld és Gyimes térségeiben a klíma és a környezet változásaihoz. Az alföldi vizsgálat térképek, történeti források és terepi mérések segítségével rekonstruálja az árterek múltját, míg a gyimesi kutatás interjúk és ökológiai-florisztikai elemzések révén tárja fel a hagyományos gyepgazdálkodás szerepét. A táj mint kutatási forrás összekapcsolja a régészeti örökséget és a hagyományos ökológiai tudást, és a múlt tapasztalataiból kínál értelmezési keretet és lehetséges válaszokat napjaink környezeti kihívásaira.
A Hivatása: Kutató – Generációk tudása című NKFIH Mecenatúra-projekt keretében készült további filmek elérhetők ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja YouTube csatornáján.
