Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának novemberi számában a kutatócsoport tagjai, Kolláth Ágnes és Mordovin Maxim Évszázadok „plázái” – városi piacterek funkciói és épületei a Dunántúlon című írását közölték.
Évszázadok „plázái” – városi piacterek funkciói és épületei a Dunántúlon
A modern magyar nyelvben az olyan bevásárlóközpontokat nevezzük plázának, ahol a napi bevásárlástól a postai szolgáltatásokon keresztül a kulcsmásolásig bármit elintézhetünk, megebédelhetünk, és még egy filmre is beülhetünk a moziba. Utóbbitól eltekintve hasonlóan működtek a középkori városok piacai is, bár a mai csillogó padlóknak, cserepes pálmáknak és a vásárlást diszkréten aláfestő slágerzenének akkor még természetesen nyoma sem volt.
Piac a középkori Bolognában, 1411 (Panopticon di Bologna)
Nem véletlen, hogy a pláza, illetve a piac kifejezések is a latin platea, azaz „piac, tér, főtér” szóból erednek, olasz, illetve spanyol közvetítéssel, hisz funkciójuk alapvetően azonos. Nyugat- és Dél-Európában ez a típusú, számos állandó szolgáltatást kínáló piackultúra természetesen hamarabb kialakult (vagy egyszerűen folytatódtak a római kori hagyományok), azonban a középkor végére már hazánkban is szép példáit találjuk.
A piacterek többnyire olyan csomópontok köré szerveződnek, ahol nagy volt az átmenő forgalom, azaz jelen esetben tipikusan útkereszteződéseknél (pl. Győrben a Széchenyi tér, bár itt sem volt messze a Szent István-plébániatemplom), illetve fontos egyházi intézmények mellett alakultak ki. Buda fő piactereit a Boldogasszony- és a Szent Mária Magdolna-plébániatemplomok körül azonosíthatjuk, ugyanígy Sopronban és Kőszegen a főtér a ferences templom, Pécsett a Szent Bertalan-plébániatemplom, Székesfehérváron a Szűz Mária prépostsági templom (azaz a koronázó bazilika) előtt vagy körül helyezkedik el. Ez a két tényező természetesen egybe is eshetett, mint például a csak mezővárosi joggal bíró, ám kifejezetten városias fejlődésű Pápán. A piacozók lelki épülése tehát biztosított volt, de mit lehetett még tenni ezeken a helyszíneken?
