A Világtörténet 2025. évi 2. számának tematikus blokkja a Magyarország és az ENSZ szervezetei között megvalósuló együttműködést vizsgálja. A szám szerkesztője Kecskés D. Gusztáv, a HUN-REN Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója.
Magyarország sokkal kevésbé volt elszigetelve a nyugati világtól, mint ahogyan azt a közvélekedés tartja, és részben a szakirodalom sugallja. Az ENSZ szervezetei révén a kapcsolatok egyre szélesedtek és erősödtek az évtizedek során. Az 1956-os magyar forradalom leverése a szovjet hadsereg által és a Kádár-kormány létrehozása alig hatott a genfi ENSZ-intézmények és Magyarország közti viszony alakulására. Az írások az együttműködés különféle formáit vizsgálják.
László Szabolcs azt mutatja be, hogy a Kodály-módszer nemzetközivé válását az 1960-as években miként segítette elő Magyarországnak az UNESCO-val és a Zenei Nevelés Nemzetközi Társaságával (ISME) fenntartott kapcsolata. Ebben a folyamatban az 1964-es budapesti ISME-konferencia kulcsfontosságú eseménynek bizonyult. Kaszás Veronika tanulmánya a magyar kormányzat és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az 1980-as évek végén megújult együttműködését, annak nehézségeit, a felfogásbeli különbségeket elemzi. A kapcsolatfelvételt, majd a budapesti iroda létrehozását a menekülttömegek Magyarországra áramlása tette szükségessé. Szente-Varga Mónika az ENSZ első, magyar szakemberek részvételével zajló választási megfigyelői missziójának (ONUVEN, 1990. február, Nicaragua) történetébe nyújt bepillantást. A misszió sikere hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ új képességeket és tevékenységeket fejlesszen ki, ugyanakkor a rendszerváltást követően a magyar–nicaraguai kapcsolatok alacsony szintre süllyedtek.
Lakatos István tanulmánya megállapítja, hogy a nemzetközi környezet alakulása – különösen három fő tényező: a hidegháborús megosztottság, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek tevékenysége, valamint a magyar forradalom nemzetközi visszhangja révén – jelentős mértékben befolyásolta a Kádár-korszak 1956–1965 közötti emberi jogi helyzetét. Magyarországon az emberi jogokat a kollektivista ideológia alá rendelték, a „nyugati típusú” jogok (például: szólásszabadság, gyülekezési jog) nem számítottak relevánsnak a rendszer számára. J. Nagy László Albert Camus-nek a magyar forradalom, illetve az algériai háború idején kifejtett tevékenységét elemzi. A két kérdésben kifejtett álláspontjának együttes vizsgálata visz közelebb a Nobel-díjas baloldali író ellentmondásos egyéniségének megértéséhez.
A Műhely rovatban Zsemlye János Konstantin a 17. századi Oroszország egyik különleges intézménye, a Külügyi Utazó Kancellária kialakítását és működését mutatja be. Az I. (Nagy) Péter hadjáratai idején létrejött intézmény fő feladata a cár halasztást nem tűrő külügyi rendelkezéseinek írásba foglalása, adminisztrálása, továbbá a levelezés volt „útközben”.
A lapszám tartalomjegyzéke itt, bevezetője pedig itt olvasható.
A folyóirat ára 900 Ft, vásárlással, megrendeléssel és előfizetéssel kapcsolatos információk itt találhatók. A kiadvány elérhető a Penna Bölcsész Könyvesboltban is.
