140 éve született Weiner Leó (1885–1960) zeneszerző, a Zeneakadémia nagyhatású tanára. A jubileum alkalmából jelent meg Kusz Veronika, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa tollából a Berlász Melinda által szerkesztett Magyar zeneszerzők című kismonográfia-sorozat Weiner Leó című kötete.
A Budapest Music Center gondozásában napvilágot látott kiadvány a Weinerről eddig megjelent emlékezésgyűjteményre (Berlász Melinda szerkesztésében) és szaktanulmányokra (elsősorban Batta András, Berlász Melinda, Tari Lujza, Kassai István munkáira), valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kutatókönyvtárában őrzött gazdag hagyatékra épülve az első teljes összefoglalást adja a szerző életéről, pedagógiai tevékenységéről és kompozíciós életművéről.
Fotó: Kégl András/BMC
Weiner Leó a 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője volt. Üstökösként indult: pályája elején a legígéretesebb tehetségként tartották számon, műveit Európa-szerte játszották. Az első világháború idején azonban – Bartók és Kodály alkotói kibontakozásával párhuzamosan – pályájának kiteljesedése megtorpant, és ettől kezdve vissza-visszatérő alkotói válságokkal küzdött. Bár az 1930-as évektől számára is meghatározó inspirációs forrássá vált a népzene, szándékosan elhatárolódott a zenei modernizmustól, és mindvégig klasszikus ideáljaihoz maradt hű. A magyar zenei élet megbecsült, köztiszteletben álló személyisége volt – elsősorban a Zeneakadémia legendás kamarazene mestereként, ahol fiatal muzsikusok nemzedékeinek adta át a zene örök törvényeibe vetett, rendíthetetlen hitét. A világban szétszóródott tanítványai révén kamarazenei koncepciója nemzetközi örökséggé vált, amely ma is meghatározza a kamarazenélés gyakorlatát.
A kiadvány megvásárolható személyesen a BMC Könyvtárban, valamint megrendelhető az Editio Musica Budapest webshopjában.
