A kora újkori Európa felekezeti konfliktusainak történeti tapasztalatairól tartott előadást 2025. június 30-án Molnár Antal, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese a CIHEC 2025. évi konferenciáján Amszterdamban.
A CIHEC (Commission Internationale d’Histoire et d’Études du Christianisme) 2025. június 30. és július 1. között megrendezett éves konferenciája a keresztény hit, a vallásgyakorlat és az identitás kapcsolatát vizsgálta a vallási, társadalmi és politikai radikalizálódás összefüggéseiben. A Total Devotion: Extreme Beliefs Among Christians from Past to Present [Teljes odaadás: szélsőséges meggyőződések a kereszténység múltjában és jelenében] című eseménynek az amszterdami Vrije Universiteit adott otthont.
A tanácskozás célja az volt, hogy történeti példákon keresztül tegyen érthetővé olyan elméleti, módszertani és erkölcsi szempontokat, amelyek a kereszténység radikális megnyilvánulásait formálták. Mivel a fanatizmus, fundamentalizmus, terrorizmus vagy prófétai populizmus ma is használatos fogalmak, értelmezésükhöz elengedhetetlen a történelmi háttér ismerete.
A konferencia teljes programja letölthető.
A rendezvény első napjának második szekciójában Molnár Antal, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatója Religious Fundamentalism, Religious War and Religious Peace in Early Modern Europe: The Historical Experience of Confessional Conflicts [Vallásháború és vallásbéke a kora újkori Európában: a felekezeti konfliktusok történeti tapasztalata] címmel tartott előadást a Történettudományok Pápai Bizottságának képviseletében.
Molnár Antal előadásában elmondta, hogy a „vallásháború” és „vallásbéke” terminusok az európai történetírásban a 16–17. században vallási okokból kitört fegyveres konfliktusokat és azok lezárásait jelölik, megkülönböztetve ezeket a középkor iszlám- és eretnekellenes kereszteshadjárataitól, illetve a 18–19. század immár alapvetően vallási karakter nélküli háborúitól.
Kiemelte, hogy a kora újkori protestáns és katolikus felekezetek a modern nacionalizmusokat számos tekintetben megelőlegezve, azokhoz hasonló identitásformáló szerepet játszottak. A felekezeti hovatartozás – és nem az etnikai, nyelvi vagy korai nemzeti jellegzetességek – jelentették a politikai azonosságtudat legfontosabb összetevőit. Ez magyarázza, hogy a kora újkor háborúi a nemzetek közötti konfliktusok helyett sokkal inkább a nyugati kereszténység szembenálló nagy csoportjai közötti összecsapásokként identifikálták magukat.
Molnár Antal hangsúlyozta, hogy a korszak átmenetiségét jól jelzi: egyetlen korabeli „vallásháborúban” sem volt kizárólagos a vallási komponens szerepe, még a leginkább fanatikusnak tekintett résztvevők sem voltak konfesszionális fundamentalisták. A nyugati kereszténység ilyen mérvű átpolitizálódása fontos lépésnek számított az európai politikai gondolkodás modernizációja szempontjából, ugyanakkor számos ellentmondást is magában hordozott – különösen a keresztény tanítás (nemcsak mai, hanem korabeli) értelmezése szempontjából. Rámutatott, hogy a nyugati keresztény egyházak számára a harmincéves háború kataklizmáját követő politikai szerepvesztés tehát nem feltétlenül jelentett veszteséget, hanem inkább lehetőséget nyújtott az eredeti küldetésük újbóli felfedezésére.
A CIHEC vezetősége a konferenciát követő éves ülésén elfogadta a magyar nemzeti bizottság újjáalakulását Fejérdy András vezetésével.
A konferencia válogatott előadásait a Brill Kiadó Studies in Church History and Religious Culture című sorozatban tervezik közreadni.
