Az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet Reneszánsz osztálya 2026. március 3-án Széttartó identitások a kora újkori Magyar Királyságban címmel műhelykonferenciát rendezett a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
A tanácskozás célja az volt, hogy szintetizálja a kora újkori Kárpát-medence nemzeti identitásainak témájában folytatott magyarországi kutatások eddig elért eredményeit és lehetséges jövőbeli kutatási irányokat jelöljön ki, amelyek lehetővé teszik nemzetközi együttműködések kialakítását. A műhelykonferencián tizenkét magas színvonalon megtartott tudományos előadás hangzott el, amelyek a Hungarus-tudat, a nyelvi öntudat, a felekezeti és a nemzetiségi identitástudat témáit tekintették át a legújabb kutatási eredmények alapján.
A tanácskozást Kecskeméti Gábor akadémikus, az Irodalomtudományi Kutatóintézet igazgatója nyitotta meg. Az első ülés a nemzeti nyelvek identitásformáló szerepét mutatta be a Magyar Királyságban.
A nyitóelőadást Mi és ők ‒ népek, nyelvek, grammatikák címmel C. Vladár Zsuzsa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi docense tartotta, aki szemléletes példákon keresztül mutatta be, hogyan konstruálódik meg a grammatikák szövegében és nyelvi példái által a magyar nép és a magyar nyelv fogalma.
Bartók István, az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet munkájában továbbra is aktívan közreműködő tudományos tanácsadó arról a 16. században Európa-szerte erősödő folyamatról beszélt, amelynek során az anyanyelv a nemzeti önazonosság fontos kifejezőjévé vált, hiszen minden népet, népcsoportot többek között saját, egyedi nyelvének megléte különböztet meg másoktól, és a nyelv fejlettsége mindig is tükrözte a nemzet kulturális színvonalát. Ez az előadása fontos adalékokkal szolgált a magyar nyelvi öntudat és nemzeti identitás összefüggéseinek körvonalazásához.
Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének nyugalmazott címzetes egyetemi tanára Illír hagiográfia: horvát neolatin történetírók a magyar szentekről címmel tartott előadást, amelyben bemutatta a Magyar Királysághoz és török kori historiográfiájához szorosan kötődő horvát neolatin történetírók sajátosságait, akikre a magyar király „illír” tudattal rendelkező alattvalóiként jellemző volt a hagiográfia művelése.
A második ülés előadói a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában PhD fokozatot szerzett kutatók voltak. Garadnai Erika, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa a 17. század második feléből származó polemikus szövegek identitásképző szerepéről tartott előadást, amelyhez azután szorosan kapcsolódott Szolnoki Zsolté, aki identitásformáló tényezőkről beszélt Czeglédi P. István Dágon ledűlése című vitairatában. Szőke Kornélia a német nyelvű halotti beszédek közül Christoph Schlegel a lőcsei gyülekezetről szóló prédikációjának a felső-magyarországi lutheránus identitásra vonatkozó elemeit mutatta be részletesen.
A harmadik szekcióban elsőként Zászkaliczky Márton, az ELTE HTK Filozófiai Kutatóintézet munkatársa adott elő A választott nemzet protestáns diskurzusának alapjai Farkas Andrástól Alvinczi Péterig címmel. Középkori előzményeitől függetlenül a hazai kutatás Farkas András bibliai énekétől számolja a magyarországi protestáns nemzetdiskurzus történetét, amely az ország lakosságát spirituális és üdvtörténeti keretben, társadalmi státusztól jórészt függetlenül értelmezi, miközben a politikai állásfoglalást morális kategóriák révén értékeli. Az előadás elsősorban a magyar nemzeti identitásdiskurzusok modalitására koncentrált.
Nagy Levente, az ELTE Bölcsészettudományi Kar egyetemi tanára Brankovics György erdélyi görögkeleti püspök Hronicul slovenilor, Illiricului, Misii cei din sus şi cei din jos Misii [A szlávok, valamint Illíria, Felső- és Alsó Moesia története] című munkájáról beszélt, amelyben Brankovics a horvát illírizmuskoncepciókkal vitázva alakította ki sajátos szerb illírizmusát.
Molnár Antal, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet igazgatója Identitások metszéspontján: Verancsics Faustus, az illír Hungarus címmel tartott előadást. Verancsics Faustus nagyon erős Hungarus-tudattal és illír identitással rendelkezett. Az előadás ennek a kettős identitásnak a megnyilvánulásait mutatta be, nagyrészt korábban ismeretlen források alapján. Verancsics tudatosan vállalt és meg is fogalmazott kettős identitása sok tekintetben szolgált mintaként a következő generáció illír-magyar értelmiségijei számára, szerepe tehát ebből a szempontból is meghatározónak bizonyult.
A negyedik ülés első előadója a műhelykonferencia szervezője, Papp Ingrid, az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt, aki az észak-magyarországi nemzetiségeknél megragadható széttartó identitásokról beszélt, különös tekintettel a felső-magyarországi szlávok és a csehek között megnyilvánuló identitásformákra.
Tóth Gergely, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa „Van-e olyan nép, magyarok, amelyet nem gyűlöltök?” Magyar–szlovák viszony, szláv-szlovák múltkeresés Hajnóczy Dániel munkáiban címmel tartott előadást. A 18. század első felében az evangélikus és részben a katolikus szlovák anyanyelvű értelmiség intenzíven igyekezett kialakítani saját nemzeti identitásának és nemzeti történelmének kereteit, és ez szükségszerűen konfliktusokat okozott, mivel a Magyar Királyság históriáját mindaddig a magyar nemzet, a gens Hungarica történetével azonosították, vagyis más magyarországi nemzet történetisége nem kapott teret a hivatalos elbeszélő munkákban és a nemesi-rendi múltszemléletben. Hajnóczy Dániel munkásságát ennek tükrében tárgyalta az előadás.
A konferencia utolsó előadója Kiss Szemán Róbert, az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet igazgatója volt, aki a lista mint műfaj vizsgálatára összpontosított. Ján Kollár Szlávia leánya (Slávy dcera, 1824, 1832, 1845, 1852) című művének szövegvilágában, amely a költői mű mellett a hozzá fűzött Magyarázatokat (1832) is magában foglalja. Az előadó megállapította, hogy a kollári listák olyan kognitív keretbe illeszkedtek, amelynek célja a modern szláv nemzet(ek) megképzése volt. A szláv nemzeti listák megalkotása tehát a közép-európai nemzetek 19. századi széttartó fejlődésének egyik fontos elemévé vált, ami a nemzeti kulturális kánonok megképződéséhez is nagyban hozzájárult.
A konferencia a kora újkori Magyar Királyság multietnikus államalakulatának összetettségét ragadta meg – ennek kulturális teljesítménye, eszmetörténeti összképe olyan értelmiség közös alkotása, amelyet eredetére, neveltetésére, nyelvére tekintve sem jellemezhetünk homogenizáló leírással. A műhelykonferencia tematikai sokszínűsége nagyszámú résztvevőt vonzott, akik hozzászólásaikkal és kérdéseikkel gazdagították a tanácskozást, elsősorban a szakmai műhelyek olyan kutatói közül, akik a magyar nemzet nyelvi, felekezeti és nemzeti identitásának korokon átívelő, magyarságunkat és más nemzetekkel kialakított kapcsolatainkat napjainkban is meghatározó témáival foglalkoznak.
Papp Ingrid
A rendezvényről az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet oldalán itt olvashatnak, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet honlapján pedig itt.
