Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának decemberi számában a kutatócsoport tagja, Péterfi Bence Egy hiányszakma hitványai. Sziléziai pénzverők az 1520-as évekbeli Magyarországon című írását közölték.
Pénzverők a kutná hora-i ezüstbányászatot bemutató festmény részletén, 1490 körül (Galerie Středočeského kraje, Kutná Hora)
Egy hiányszakma hitványai. Sziléziai pénzverők az 1520-as évekbeli Magyarországon
1528 áprilisában a bécsi és linzi pénzverők schweidnitzi kollégáikat kellemetlen döntéssel szembesítették: kérésüket, hogy az általuk ajánlott Caspar Tussigkhot pénzverőként alkalmazzák, nem állt módjukban teljesíteni. Alapos indokul Tussigkh kifogásolható szakmai előéletét hozták fel, a sziléziai Schweidnitzből (ma Świdnica, Lengyelország) elszármazott mesterei, Jörg Stor, Jörg Droschko és Caspar Schirmer pénzverői berkekben igen rossz hírnek örvendtek.Storról és Droschkóról széles körben ismert volt, hogy tevékenykedésük során a pénzverés szokásrendjét gyakran áthágták. Így volt ez biztosan magyarországi működésük idején, amikor nemcsak Trencsénben, hanem Kassán, Körmöcbányán és Budán is úgynevezett vonópadot állítottak fel. Ráadásul Droschko Budán nyíltan elismerte, hogy a helybéli pénzverde kárára mindig saját hasznát kereste. Köztudomású volt, hogy ekképp viselkedett egyik korábbi szolgálati helyén, a karintiai Sankt Veitban is. Caspar Schirmer többek között még azzal is vétett a szakmai normák ellen, hogy műhelyében egyszerre 16 inast szegődtettett le, amely létszám tíz pénzverőműhelynek is javára vált volna.
De hogy kerültek sziléziai pénzverők Magyarországra?
