2025. szeptember 22-én emléktáblát avattak Vargyas Lajos Széchenyi-díjas népzenekutató és folklorista egykori lakóhelyén, Budapesten, a Bimbó út 4. számú ház falán.
Az emléktáblát az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézete és Zenetudományi Intézete, a Néprajzi Múzeum, az ELTE BTK Néprajzi Intézete és a Magyar Néprajzi Társaság állíttatta, számos résztvevő – egykori tanítványok, kollégák, barátok és rokonok – jelenlétében.
Az ünnepi eseményen Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere köszöntötte az avatás résztvevőit, majd Balogh Balázs, az ELTE HTK főigazgatója, a Néprajztudományi Kutatóintézet igazgatója, és Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke tartottak emlékbeszédeket.
Balogh Balázs emlékbeszédében így fogalmazott:
„Emlékezni és fejet hajtani jöttünk a kiváló tudós, Vargyas Lajos Széchenyi-, Erkel Ferenc-, Prima Primissima- és Magyar Örökség-díjas népzenekutató és folklorista előtt. Most, hogy összegyűltünk a Bimbó úton, annak a háznak a kapujánál, amelyben Vargyas Lajos lakott, egy pillanatra állítsuk meg az idő kerekét, és a mindennapok megszokott gondjaitól eltávolodva, a kisszerű hétköznapjainkból kilépve ünnepeljünk. Ünnepeljünk, mert az emlékállítás legfontosabb értelme és végső jelentése az, hogy felmutatunk, elismerünk, megbecsülünk olyan értékeket, amelyek a világ megismerésében segítettek nekünk, és emlékeztetik a jövő nemzedékeit is az elért eredményekre, illetve azokra a kiváló tudósokra, akik feltárták nekünk az addig nem ismert adatokat, összefüggéseket, jelenségeket és folyamatokat…” Az emlékbeszéd teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
Kemecsi Lajos emlékbeszédében hangsúlyozta:
„Tisztelt Vargyas család! Tisztelt kollégák, Vargyas Lajos ismerői, tisztelői! Tisztelt emlékező közösség! A 111 évvel ezelőtt született Vargyas Lajos népzenekutatóra, folklorista tudósra emlékező gondolatok mellett messzemenően helyénvalónak érzem, ha reá mint fölkészült és képzett muzeológusra is tekintünk. A Néprajzi Múzeum főigazgatójaként számomra természetes módon kiemelten fontos pályafutásának az a szakasza, amikor az intézmény munkatársaként működött. Vargyas Lajos a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának vezetője volt 1952-től 1961-ig. Nem kell most hosszan elemeznem, milyen társadalmi–politikai környezetben és körülmények között végezte kimagasló színvonalon a munkáját ezekben az esztendőkben – amikor egyébként a Néprajzi Múzeum történetének egyik legmélyebb válságperiódusában működött. S Lajtha László kényszerű távozása után, a radikálisan romló helyzetben mégis a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának fellendülése egyértelműen Vargyas Lajos osztályvezetői kinevezésével kezdődött 1952-ben!…” Az emlékbeszéd teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
A család nevében Vargyas Gábor, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet és a PTE BTK Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék professor emeritusa emlékezett édesapjára.
Vargyas Gábor emlékbeszédében felidézte:
„Tisztelt egybegyűltek, engedjék meg, hogy a mai alkalomból, az egykori szülői otthon előtt állva, édesapámra emlékezve néhány személyes, családi emlékemet idézzem fel. Hogyan kerültünk ide? Hogyan kerül egy keresztény középosztálybeli család egy 160 m²-es, négy méter belmagasságú nagypolgári lakásba? A választ a történelem viharai adják meg: a nyilas idők alatt a Vargyas család – édesapánk és két húga, Kató és Sári – mint sokan mások, részt vett zsidó származású emberek bújtatásában, hamis papírok szerzésében, a csillagos házakból való kimenekítésükben. Nem messze innen volt egy ilyen ház, ahová bejártak különböző megbízásokat teljesítve. Így kerültek kapcsolatba Heltai Jenő íróval, aki eredetileg itt, a Bimbó út 4-ben, az ötödik emeleten lakott (ld. az emléktábláját bent a lépcsőházban!), de ekkor már be kellett költöznie a csillagos házba. Édesapám visszaemlékezésében, a Kerítésen kívül című kötetben beszámol róla, hogy miként vitte el – rég elhunyt édesapjának keresztlevelével a zsebében – Heltai Jenő édesapját Óbudára, egy Schlachta Margiték által felügyelt házba. Amikor aztán a háború után Heltai Jenő új állami lakást kapott romos itteni lakása helyett, hálából felajánlotta édesapáméknak, hogy költözzenek át ide saját, lakhatatlanná vált óbudai lakásukból. Itt ugyanis a négy szobából kettő lakható, sőt, egy még fűthető is volt. A költözés odüsszeiáját a Kerítésen kívül ugyancsak megörökíti…” Az emlékbeszéd teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
Az ELTE HTK Zenetudományi és Néprajztudományi Kutatóintézetei nevében Kim Katalin, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság nevében Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, illetve a család nevében Vargyas Zoltán koszorúzták meg az emléktáblát.
Az eseményt a Muzsikás együttes közreműködése tette még emlékezetesebbé.
