Kurtág György 100. születésnapján, 2026. február 19-én kiállítás nyílik az ELTE HTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában. A Jelek, játékok, üzenetek című tárlat a zeneszerző költői világába vezet be, nagyszámú primer forrás, emléktárgy és a gazdag életpálya bemutatásával. Az alábbiakban a kiállítás kurátora, Dalos Anna, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum vezetője foglalja össze a komponista egyik legismertebb, a kiállításon is szereplő műcsoportjának helyét és szerepét az életműben.
Virág az ember – ez a költői cím Kurtág György több kompozíciójában is szerepel, a zeneszerző életművének talán legismertebb szimbóluma. Mindazok, akik Bartók Béla Mikrokozmoszához hasonlóan a hazai zeneiskolai zongoratanulás kompendiumaként ismerték meg Kurtág Játékok című sorozatát, amelyet a zeneszerző 1973-ban kezdett írni, s amelynek legfrissebb, 11. kötete épp a 100. születésnapra jelent meg, vagy hallották a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján összeállított Jelek, játékok, üzenetek című, különféle előadóegyütteseket megszólító ciklusok darabjait, rendszeresen találkozhattak vele.
Kurtág György, 1987, Felvégi Andrea fényképe
Kevesen tudják azonban, hogy a Virág az ember először Kurtág György 1963 és 1968 között született, énekhangra és zongorára írt vokális concertójában, a Bornemisza Péter mondásaiban szerepelt, mégpedig a Kurtág pályáján áttörést hozó alkotás két tételében is. Mindkét tétel a Bornemisza Péter mondásai III., Halál című részében jelenik meg (3. és 5. tétel), és a sokat sejtető, rövid mondat a 16. századi lelkész-író egyik prédikációjából származik. Kurtág az 1950-es években ismerte meg Eckhardt Sándor és Nemeskürty István közreadásaiban Bornemisza írásait,[1] a Magyar Elektrából operát is tervezett írni,[2] de végül saját szövegválogatására építve született meg az előadókat rendkívüli kihívások elé állító, közel háromnegyed órás kompozíció.[3]
A Virág az ember gondolatköre Bornemiszánál és Kurtágnál egyaránt az emberi élet sérülékenységéhez-törékenységéhez kapcsolódik:
„Senki nincs oly tudatlan, ki ne tudná, hogy neki valaha meg ne kellene halni” – idézi Kurtág a prédikátort.
A Bornemisza Péter mondásaiban a virág jelképe a III. részben négyszer is megjelenik: a két Virág az ember szövegű tételen kívül a 7. (Miképpen az szép illatú, virágos és szép gyümölcsöt termő kertbe) és a 9. (…mint az mezei virágok) tételben is. A Virág az ember két különböző formában szerepel a kompozícióban, és számos további változatban él tovább a Játékokban és a Jelek, játékok, üzenetekben. E változatok elsősorban abban hasonlítanak egymásra, hogy Kurtág tudatosan igen egyszerű zenei szerkezetű kompozíciókat vet papírra.
Kurtág: „Virág az ember”. Kurtág kézírása Kocsis Zoltán hangjegyfüzetében, © Copyright by UMP Editio Musica Budapest
Az egyszerűség jele az is, hogy a Bornemisza Péter mondásainak két tételében, annak ellenére, hogy a zongora alapvetően polifon hangszer, az egyszólamú énekhanghoz egyszólamú hangszeres dallam társul. A 3. tételben a zongora mindössze három hangot játszik, az énekes nyolcat énekel, az 5. tételben viszont a zongorának jut nyolc hang, s az énekesnek három. A második változat utolsó szava (ember) nem is konkrét hangmagasságon, hanem beszédhangon szólal meg. Mindkét változatban tíz hangot használ fel a zeneszerző a kromatikus skála tizenkét hangjából, s közülük csak egy-egy ismétlődik meg. Mind az ének-, mind pedig a zongoraszólam nagy hangköztávolságokat jár be az öt, illetve hat ütemből álló miniatűr kompozícióban.
A zeneszerző felesége, Márta, a Virág az ember zongoraváltozatairól szólva így fogalmaz:
„Eszembe jut Gyuri héthangos zongoradarabja, a Virág az ember. Ebben két hangra három hang válaszol. Az utolsó két hang már egy kóda.”[4]
Nyilatkozataiban Kurtág általában véve is a kérdés–válasz struktúrát nevezi meg a komponálás alapvető kiindulópontjaként, nemcsak a Virág az ember esetében:
„Ezek rettentő egyszerű dolgok. – eleveníti fel Donizetti Don Pasquale című operájának nyitányát – Azt mondom, hogy kérdés és felelet. Odatesz valamit, egy timpani-tremolót és egy e-moll akkordot. Na most, ez után mi fog történni?”[5]
Megint máshol a kérdés–válasz szerkezetet a zenei interpretáció alapelemeként értékeli:
„Van egy mintapéldám. Összecsapom a tenyeremet és Márta a hangversenyterem egy távoli pontján állva válaszol rá. A fortissimóra pianissimóval, vagy éppen fordítva, de válaszolhat akár ugyanazzal az intezitással is.”[6]
Kurtág György és Kurtág Márta, 2006, Felvégi Andrea fényképe
Kurtág tehát előszeretettel dolgozik a legegyszerűbb zenei eszközökkel. Ám ezek az eszközök egyben hagyományosak is: Kurtág vonzódik a bécsi klasszikától, Haydntól, Mozarttól, Beethoventől örökölt, ismétlődésekre és kontrasztokra épülő, periodikus gondolkodáshoz, bár saját kisformáiban jelentős mértékben átformálja azt.[7]
A Virág az ember mindenesetre a Kurtág-féle minimalizmus jellegzetes példája. A zeneszerző a lehető legegyszerűbb zenei eszközökkel dolgozik, a Virág az ember nem ismeri az összetett struktúrákat, a bonyolult ritmusokat, ellenpontozó-sokszólamú letéteket, holott ezek a zeneszerző kompozíciós módszerének máskülönben, egyéb kompozíciókban, így például a Pierre Boulez megrendelésére született, és Kurtág számára a nemzetközi sikert is meghozó A boldogult R. V. Truszova üzenetei című, szoprán hangra és kamarazenekarra írt ciklusban (op. 18, 1980) jellegzetes eljárásmódjai.
Kurtág: „Virág az ember”. A Kocsis Zoltán hangjegyfüzetében található változat közreadása, © Copyright by UMP Editio Musica Budapest
A Virág az ember hatását azonban nemcsak az egyszerűség, az alkalmazott zeneszerzői eszköztár tudatos leszűkítése biztosítja. Kurtág, saját bevallása szerint is, tudatosan keresi az egyszerűséget és a tisztaságot.[8] Számos műve dokumentálja a tisztaság, a harmónia keresését – egy olyan világban, amely alapvetően tisztátalan és diszharmonikus. Ezért is választotta a Bornemisza Péter mondásai mottójául József Attila (Beteg vagyok) című versének egy sorát:
„Nem halhatok meg, nem szabad, míg meg nem találtam a tisztaságot”.
Ugyanakkor a két évtizeddel későbbi Kafka-töredékek (op. 24, 1987) III. részének 4. tételében Franz Kafka ezzel éppen ellentétes, a mocsok és tisztaság dichotómiáját fordított pozícióból megfogalmazó sorait zenésítette meg:
„Mocskos vagyok, Milena, mocskos végtelenül, ezért csapok a tisztaság körül olyan nagy lármát. Senki sem énekel oly tisztán mint ők ott a pokol legmélyén: amit angyaléneknek hinnénk, az ő daluk.”[9]
Kurtág később keletkezett nagyszámú emlékdarabjának is a Virág az ember-kompozíciók képezték a kiindulópontját. Látványos példája ennek a vonósnégyesre írt Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky (op. 28, 1989), amelynek tizenöt tétele a megemlékezéseknek kivételesen gazdag hálózatát építi ki. A Webern- és Szervánszky-idézetekben bővelkedő, a harmincéves Kurtág dodekafon-szerialista útkeresését egy érettkori műben megidéző és a két, számára meghatározó példaképnek emléket állító kompozícióban Kurtág négy további in memoriam-művet helyez el, amelyeket korábbi tanítványai, muzsikus barátai emlékének szentel. A Turcsányi Tiborra és Garzó Gabriellára emlékező 1. és 8. tétel mellett a 13. tétel is felidézi a Virág az ember motívumát.[10] Garzó Gabrielláról a Játékok V. kötetében is megemlékezik egy darab (Virág – Garzó Gabinak), mint ahogy Szervánszky Endre-hommage-ból is kettő található a zongorakompendiumban (III. kötet 29a és b).
A Játékok 3. kötetének borítója, © Copyright by UMP Editio Musica Budapest
A Játékok, a Jelek, játékok, üzenetek sorozatai, de az op. 34-es számmal ellátott Üzenetek (1996) című zenekari ciklus darabjai gyakorta viselik a Virág az ember, a Virág, az Hommage à…, a valakinek az emlékére, valakinek az emléke, emlékezete és az In memoriam, alkalmanként a Levél…, vagy éppen a Consolation, Consolation sereine és Message-consolation címet. Kurtág virágokat helyez el barátai sírján, üzeneteket küld a túlvilágra, ezekkel állítva emlékművet azoknak, akik örökre eltávoztak. E tekintetben az olyan kompozíciók, mint a sírfelirat-szövegeket feldolgozó Három régi felirat (op. 25, 1987) és a két zenekari kompozíció, amely címében is hordozza a sírkő-emlékkő fogalmakat, a Grabstein für Stephan (op. 15c, 1979) és a Stele (op. 33, 1994) halottsirató-emlékező témájuk révén szintén a Virág az ember műcsoport tágabb köréhez tartoznak. Az Hommage-kompozíciók és az Üzenetek (Messages) azonban gyakran élő muzsikus- és művésztársakat, barátokat is köszöntenek – nem haláluk, hanem éppen ellenkezőleg: kerek születésnapjaik, fontos életeseményeik alkalmából.
Mégis, Kurtág számára a halál az élet természetes része:
„Mint az mezei virágok, mint az árnyékok, mint az buborék, mint az álom, csak olyak vagyunk…” – mondja a Bornemisza Péter mondásai III. részének utolsó tétele.
A 2000-es évektől kompozícióiban még gyakrabban szerepel a halál: gyászzenék születnek legközelebbi barátai, muzsikustársai (Devich Sándor, Dobszay László, Furiya Miyako, Vékony Ildikó, Wagner Rita, Wilheim András) emlékére. Ezek között az emlékzenék között foglalnak helyet 2019-ben elveszített feleségére, Mártára emlékező művei, amelyek immár nemcsak in memoriam-kompozíciók, mint a Márta ligatúrája (2020), de olyan nagyszabású kompozíciók is, mint a 2025-ben befejezett, és a 100. születésnapon bemutatott Die Stechardin című monodráma-opera Georg Christoph Lichtenberg szövegeire, amelyet Kurtág György feleségének, Mártának ajánlott. Egy százéves zeneszerző üzenete ez az örök kötelékről, amelyet a halál sem szakíthat el.
Dalos Anna
Dalos Anna, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója, az MTA Lendület-pályázata keretében létrejött 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum vezetője. Kutatási területe a 20. századi magyar zenetörténet, azon belül is Kodály Zoltán és Kurtág György, valamint kortársaik, többek között Kadosa Pál, Kósa György, Ligeti György, Maros Rudolf életműve, továbbá a korszak zenetudomány- és zeneélettörténete.
Legfontosabb publikációi:
- Forma, harmónia, ellenpont. Vázlatok Kodály Zoltán poétikájához. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2007.
- Kodály és a történelem. Tizenkét tanulmány. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2015.
- Ajtón lakattal. Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon (1956–1989). Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2020.
- Zoltán Kodály’s World of Music. Oakland, Californa: University of California Press, 2020.
- With a Lock ont he Door. New Music in Hungary (1956–1989). Berlin: Peter Lang, 2025.
[1] Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. Közr.: Eckhardt Sándor. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1955. Bornemisza Péter: Válogatott írások. Közr.: Nemeskürty István. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1955. A keletkezéstörténetről lásd: Rachel Beckles Willson: The Sayings of Péter Bornemisza, Op. 7. A ’Concerto’ for Soprano and Piano. Aldershot: Ashgate, 2004.
[2] Fazekas Gergely: „To Get into the Convolutions of the Text: A Conversation with Márta Kurtág and György Kurtág.” Contemporary Music Review (2026) https://doi.org/10.1080/07494467.2025.2588006
[3] Lásd erről: Kroó György: „Kurtág György: Bornemisza Péter mondásai, op. 7. Concerto szoprán hangra és zongorára.” In: Uő (szerk.): Miért szép századunk zenéje? Budapest: Gondolat Kiadó, 1974. 317–368. 349–351.
[4] Varga Bálint András (közr): Kurtág György. [= A magyar zeneszerzés mesterei.] Budapest: Holnap Kiadó, 2009. 74.
[5] I. m., 31.
[6] I. m., 57.
[7] Dalos Anna: „Kurtág és a zenei forma.” In: Uő: Ajtón lakattal. Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon (1956–1989). Budapest: Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2020. 339–360.
[8] Varga, i. m., 65.
[9] Tandori Dezső fordítása.
[10] A mű idézeteit-önidézeteit több tanulmány is elemzi. Lásd. Benjamin Frandzel: „A Canon Across Time: György Kurtág’s Officium Breve in memoriam Andreae Szervánszky, op. 28.” Studia Musicologica 43/3–4 (2002): 383–396.; Tobias Bleek: Musikalische Intertextualität als Schaffenprinzip. Eine Studie zu György Kurtágs Streichquartett Officium breve op. 28. Saarbrücken: Pfau, 2010.; Matthew Sandahl: An Analysis of György Kurtág’s Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky op. 28 for String Quartet. PhD disszertáció. New York: City University of New York, 2022.
