Mi történik, ha a test egyszerre válik látványossággá és művészi kifejezőeszközzé? Hol van a helye azoknak a társulatoknak, amelyek kívül maradtak a művészettörténet fősodrán – mert nem illettek sem a kánonba, sem az intézmények világába? Hogyan él meg egymás mellett a társadalmi érzékenység és a filléres látványosság, és miként értelmezhető mindez a pszichiátria, a vizualitás és a művészet metszéspontjaiban? A Liliputi Színház története egy olyan művészeti–társadalmi határterületre vezet, ahol a testi másság, az identitás és a színpadi jelenlét szorosan összefonódik.
A Glossza podcast 82. adása egy különleges témát jár körül: a Liliputi Színház történetét és örökségét. A beszélgetés vendége Aknai Katalin, az ELTE HTK Művészettörténeti Kutatóintézetének kutatója, valamint Farkas Benedek, a Liliputi Színház történetének kutatója, aki az Eidolon Grant támogatásával vizsgálja a témát.
1925-ben Gerencsér Ferenc, mutatványos és vállalkozó, öt kistermetű emberből álló társulatot alapított a Városligeti vurstli világában. A jelentkezők apróhirdetések útján érkeztek, képzés után léptek színpadra, és nemcsak megélhetést, hanem művészi öntudatot is kaptak. A társulat a tömegszórakoztatás részeként működött, mégis színházi, esztétikai minőséget képviselt. Az államosítással, a szocialista kultúrpolitika előretörésével azonban megszűnt a működésük – a másság látványa ekkor már nem fért bele az elvárt ideológiai keretekbe.
A Liliputi Színház társulatának tagjairól különleges fényképalbum található a Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményében. Az album képei eleinte az önreprezentáció eszközeinek tűnnek: életképek, színpadi jelenetek, a Liliputi Színház látványvilágát és szereplőit bemutató fotók sorakoznak egymás után. Aztán mintha egy képzeletbeli snitt következne: hirtelen megváltozik a keretezés, és megjelennek a társulat tagjai orvosi környezetben. A színpad világa és a klinikai tekintet összeér – a test már nemcsak szereplői jelenlétet, hanem orvosi érdeklődés tárgyát is képezte.
A képek között felfedezhetők a társulatot reklámozó, nyilvánosságnak szánt fotók is – sajtóanyagok, amelyek a vurstli közönségét szólították meg –, valamint olyan felvételek, amelyek a kulisszák mögé engednek bepillantást. Ezek a képek nemcsak a színház vizuális világáról tanúskodnak, hanem a művészi önkifejezés dokumentációját is jelentik.
A Glossza adása a Látkép Fesztivál keretében zajló Defavorizált csoportok és jelenségek című szekcióhoz kapcsolódik. A részletes program a fesztivál hivatalos oldalán érhető el.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársa, és Szilágyi Zsolt, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa.
A Glossza 82. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram- és Facebook-oldalán.
