Ki volt valójában Mithras? Hogyan terjedt el kultusza a Római Birodalomban, és miért éppen a katonák és a kereskedők körében lett népszerű? És vajon milyen mai párhuzamai lehetnek ennek a kizárólag férfiakból álló, zárt spirituális közösségnek?
Vendégeinkkel, Láng Orsolya régész-főmuzeológussal, a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának munkatársával, valamint T. Szabó Csaba ókortörténésszel, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének adjunktusával, a Mithras-kultusz kutatójával arról beszélgetünk, mit árul el a legújabb feltárás Mithras követőiről, és hogyan lehet ma értelmezni egy olyan vallást, amely egyszerre volt titkos, beavatásra épülő és mégis birodalomszerte elterjedt.
Egy különleges építmény, egy ritkán előkerülő vallási emlék, egy szinte hihetetlen régészeti lelet: 2023 őszén, az Óbudai Szeszgyár területéről került elő Aquincum hatodik, régészetileg azonosított Mithras-szentélye. A felfedezés különlegességét nemcsak az adja, hogy a volt Római Birodalom területén eddig mindössze 150 hasonló szentély ismert, hanem az is, hogy ezek közül kevés került elő ilyen kivételes állapotban. A hat azonosított szentély különleges arányt képvisel Közép-Kelet-Európában, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy csak akkor van lehetőség feltárásra, amikor építkezés zajlik – és az utóbbi időben egyre több lelet kerül elő erről a mozaikos területről. Az első feltárások 2017-ben kezdődtek, és bár sok mindenre számítottak a régészek, a szentély megtalálása mégis váratlan fordulatot hozott.
Képek: Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma
A múzeumi és a fejlesztői szempontok példás együttműködése tette lehetővé, hogy ez a páratlan érték ne vesszen el. A múzeum és a beruházó közösen döntött úgy, hogy a Mithras-szentélyt – egy világszerte is ismert precedens nyomán – kiemelik eredeti helyéről, és egy hozzá közeli, de magasabban fekvő helyszínen rekonstruálják. A döntés súlyát az adja, hogy egy mithraeum nemcsak építményként, hanem vallási térként is különleges jelentéssel bír – minden egyes szentély kis univerzum, amelyet a közösség maga alakított.
De ki is volt valójában Mithras? Vallástörténeti szempontból egy új vallási mozgalom központi alakja, aki a Római Birodalomban elsősorban a katonaság és a kereskedők körében vált népszerűvé. Ezek a társadalmi csoportok mobilis életmódot folytattak, és különösen nyitottak voltak az olyan vallásokra, amelyek a lélek megváltását ígérték. A kultusz Pannóniában már a 2. század elején megjelent, és alig három évtized alatt birodalomszerte elterjedt. Bár népszerűsége nem volt egyedülálló, mégis jól illeszkedik abba az általános vallási fordulatba, amely a közösséghez tartozás élményét és a lélek sorsának kérdését helyezte a középpontba. Ez utóbbi különösen a katonák számára lehetett alapvető.
A Mithras-kultusz zárt közösségeket hozott létre: a szentélyekbe egyszerre csupán 20–30 fő fért be, és kizárólag férfiak lehettek a tagjai. Ez a kizáró jelleg már önmagában is megkülönböztette más vallási irányzatoktól, és kizárta azt is, hogy a kereszténység vagy más nyilvános kultuszok riválisává váljon. A közösségek hét beavatási fokozaton keresztül fogadták maguk közé az új tagokat, ezzel nemcsak vallási, hanem alternatív társadalmi teret is kínálva számukra. A szertartások során fontos szerepet kapott a közös lakoma, valamint a bika, a kultusz központi állata.
Képek: Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma
Megemlíthető még, hogy a Mithras-kultusz diaszpóraformában működött, azaz nem volt központi szentélye vagy irányító központja. Minden egyes mithraeum a maga saját univerzumát teremtette meg: a közösség alakította ki saját szertartásrendjét és értelmezési kereteit. Éppen ezért nehéz meghatározni a kultusz egyértelmű központi üzenetét – sokkal inkább a szentélyek falain elmesélt képi történetekben ragadható meg, mit is jelentett követőinek Mithras vallása. Olyan ókori mozgalomról van szó, amelyhez mai spirituális közösségeket lehetne hasonlítani – a misztérium és a beavatás ma is követőkre talál.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársa, és Szilágyi Zsolt, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa.
A Glossza 84. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
