Milyen szerepet játszanak a politikai rendszerek a választási magatartás formálásában, és hogyan befolyásolják a választók döntéseit? Kik és hogyan választották meg képviselőiket az elmúlt száz évben Magyarországon? Hogyan alakultak a választási rendszerek és a részvételi arányok a posztszocialista országokban az elmúlt évtizedekben?
A Glossza 94. adásának vendégei Ignácz Károly történész, választáskutató, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, valamint Kovalcsik Tamás geográfus, választási földrajz kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
A dualizmus kori liberalizmus alkotmányos rendszerében a választójog gyakorlásához anyagi és szellemi függetlenségre volt szükség, így a társadalom 85–90%-a ki volt zárva a politikai részvételből. A századforduló környékén azonban jelentős társadalmi változások indultak meg, például a tömeges oktatás elterjedése, az urbanizáció, valamint a tömegsajtó és a tömegkultúra kialakulása. Ezek a társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok hozzájárultak ahhoz, hogy egyre több társadalmi csoport harcolja ki magának a választójogot.
1918-ban Magyarországon – bizonyos korlátozások mellett – bevezették az általános választójogot, aminek köszönhetően 1920-ban már tömegek vehettek részt először a választásokon, bár a politikai rendszer ekkor még nem volt demokratikus. 1922-ben azonban Bethlen István korlátozta a választójogot: bevezette a nyílt szavazást – amely ekkor egyedülállónak számított –, és a kormánytól függő közigazgatás révén a kormánypárt jelöltjeit támogató rendszert alakított ki.
A választástörténet kevésbé ismert sajátossága, hogy 1945 előtt Magyarországon kötelező volt a választásokon való részvétel: a távolmaradókat pénzbírsággal sújtották. Ennek gyakorlati érvényesítéséről azonban kevés adat áll rendelkezésre. 1945-ben eltörölték a kötelező szavazást, bár ma is léteznek olyan országok – például Belgium vagy Ausztrália –, ahol ez a gyakorlat fennmaradt. A kötelező részvétel megszüntetése ellenére a választói magatartás egy ideig nem változott jelentősen: a két világháború között is magas, közel 90%-os volt a választási részvétel.
A választási rendszerek általában történelmi fordulópontok után változtak. Így történhetett meg, hogy a szovjet megszállás ellenére 1945-ben még szabad és demokratikus választásokat tartottak, két évvel később azonban már választási csalásokról szóltak a hírek, majd 1949 után egypártrendszer alakult ki.
1985-ben az állampárti Magyarországon már előírták a választási szabályok, hogy több jelölt szerepeljen a szavazólapon, így formálisan bővült a választási lehetőség. Az első valóban demokratikus választásokat azonban csak 1990-ben tartották, ekkor alakították ki a vegyes választási rendszert, amely ma is működik Magyarországon. A rendszerváltások után a posztszocialista országokban egyfajta tanulási folyamat indult meg, és a pártpolitikai, valamint választói szokások kezdetben erősen ingadozó képet mutattak.
1990 után Magyarországon – a régióhoz képest – viszonylag magas volt a választási részvétel, ugyanakkor ma is vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek egyáltalán nem érdeklődnek a politika iránt, vagy olyan szélsőséges nézeteket vallanak, hogy nem tudnak pártot választani.
2010-ben nemcsak a politikai rendszer, hanem a választási rendszer is átalakult, amelynek torzító hatásai ma is érzékelhetők. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a korábbi rendszerekben is jelen voltak – különösen a kormánypártot segítő – aránytalanságok.
A politikai és választási rendszerek vizsgálata mellett kiemelten fontos a választói magatartás elemzése is. Ez magában foglalja annak kutatását, hogy kik vesznek részt a választásokon, milyen arányban szavaznak különböző társadalmi csoportok, és milyen társadalmi tényezők befolyásolják ezt. Emellett azt is vizsgálja, hogy a választópolgárok mely pártokra szavaznak, és az egyes társadalmi csoportok milyen politikai preferenciákkal rendelkeznek. Ezek az elemzések hozzájárulnak a választási döntések hátterének és a politikai részvételt alakító tényezőknek a mélyebb megértéséhez.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársa, és Szilágyi Zsolt, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa.
A Glossza 94. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
