Mi marad Csernobilból 40 évvel a katasztrófa után? Miként emelhetjük be a kollektív emlékezetbe a katasztrófa előtti életet? Az 1986-os atomerőmű-katasztrófa a technológiai optimizmus kudarcáról és az igazság elhallgatásának következményeiről mesél nekünk.
A Glossza 95. adásának vendégei Kéri Gáspár fotográfus és művésztanár, a Maxim Dondyuk: A felejtés zónájában – Csernobil archívuma című, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás kurátora, valamint Boldog Dalma médiakutató, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem Kommunikáció Tanszékének oktatója, a Médiakutató című folyóirat szerkesztője, aki kutatásaiban többek között az 1986-os csernobili katasztrófa magyar médiareprezentációját vizsgálja.
Képek: maimano.hu
Csernobil sokak számára nem csupán történelmi esemény, hanem személyes emlék is. „Mossuk meg a zöldséget”, „Szedjünk jód tablettát” – számos ilyen óvintézkedés maradt fenn a családi emlékezetben, amelyeket a mai napig emlegetnek. Ahogyan azt a televíziós műsort is, amelyet megszakítva Hardy Mihály moszkvai tudósító bejelentette, hogy baleset történt a csernobili atomerőműben, vizsgálóbizottság alakul, és a sebesülteket ellátják.
1986 egyébként is sorsfordító év volt: felrobbant a Challenger űrsikló, meggyilkolták Olof Palmét, és a híres 0:6-ot hozó világbajnokságot rendeztek. Mindez együttesen jelezte: a politikai és társadalmi rendszerek átalakulóban és sok esetben válságban vannak. Épp ezért a csernobili atomkatasztrófa több volt ipari balesetnél, hiszen egy korszak töréspontja lett, amely egyszerre beszélt a technológiai optimizmus kudarcáról és az igazság elhallgatásának következményeiről.
A tragédia valódi okai jóval az áprilisi éjszaka műszak rossz döntései előttről kelteződnek: hibás tervezés, még egy KGB-s jelentés által is feljegyzett kivitelezési hibák sokasága, a reaktor visszajelzési rendszereinek hiányosságai. Nem egyetlen tényező, hanem emberi mulasztások sorozata vezetett a robbanáshoz.
Képek: maimano.hu
A csernobili hírek késve érkeztek Magyarországra, ahogy az autoriter és diktatórikus rendszerekben gyakran történik. Az információkat visszatartották, torzították vagy bizonytalan formában közölték. Az események a magyar médiáról és annak működéséről is sokat elárulnak. A Magyar Televízióban Aczél Endrét hívták fel, hogy Hardy Mihály szűkszavú tájékoztatását leadhassák, addig a Magyar Rádióban Bedő Iván nyugati sajtóinformációkat is beengedett az adásba, sőt szerkesztőségi táviratokat is felolvasott – ezzel kétszer is megszegve a hivatalos tájékoztatási protokollt. Mindez rávilágít arra, hogy az ilyen rendszerekben mekkora felelősség hárult az egyénekre. Magyarország igyekezett kezelni a válságot, ám az egészségügyi intézkedések nem bizonyultak minden tekintetben kielégítőnek.
Bár Csernobilt gyakran technológiai katasztrófaként írják le, a történet túlmutat ezen, hiszen az atomkatasztrófa története nem ér véget a robbanással és azt azt követő heroikus helyreállítási munkákkal. A Mai Manó Ház kiállításán Maxim Dondyuk fotói egy másik nézőpontot kínálnak. Nem a jól ismert „posztapokaliptikus látványt”, hanem a felejtés és emlékezés határát. Az alkotó a zárt zónában hagyott fényképeket és dokumentumokat mint egy vizuális régész gyűjtötte össze, kereste az hétköznapi, családi életek felvételeit. A cél egy olyan adatbázis létrehozása, amely kereshetővé teszi ezeket az anyagokat, és segít újra összekapcsolni az otthonukat elhagyni kényszerült közösségeket. A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború azonban félbeszakította ezt a kutatást.
Képek: maimano.hu
Kiállításajánló
- Mai Manó Ház kiállítása: Maxim Dondyuk – A felejtés zónájában: Csernobil archívuma
- A kiállítás megtekinthető: 2026. április 1. – 2026. május 17.
- Maxim Dondyuk ukrán fotográfus az Euromajdan-tüntetések idején vált nemzetközileg ismertté. Most a csernobili tiltott zónában készült fotóiból, valamint az ott talált dokumentumokból összeállított, mintegy 20 000 darabos archívuma kerül bemutatásra, amely Csernobilt a kollektív emlékezet kiemelt helyszíneként értelmezi.
Az adásban elhangzott olvasmányok és popkulturális hivatkozások:
- Spiró György: Repedt kályhámra macska ül (Az 1986-os év) – az 1986-os év meghatározó és fordulatos eseményeit feldolgozó napló.
- Szvjatlana Alekszijevics: Csernobili ima – belarusz Nobel-díjas írónő, aki két évtizeden át dolgozta fel a csernobili katasztrófa emberi történeteit.
- Mihail Bulgakov: Végzetes tojások – a történet Perszikov professzorról szól, aki véletlenül egy olyan „vörös sugarat” fedez fel, amely felgyorsítja az életfolyamatokat, és végül katasztrófához vezet.
- Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton (eredetileg: Пикник на обочине, 1972) – tudományos-fantasztikus regény, amelyből a „zóna” fogalma is elterjedt.
- Andrej Tarkovszkij: Sztalker (1979) – kultikus szovjet film, a Sztrugackij-testvérek műve alapján.
- S.T.A.L.K.E.R. – kultikus ukrán fejlesztésű videojáték-sorozat (GSC Game World), amely a csernobili zónát posztapokaliptikus, anomáliákkal teli térként jeleníti meg.
- Csernobil (2019) – öt részes amerikai–brit minisorozat, Craig Mazin forgatókönyve alapján, Johan Renck rendezésében, az 1986-os csernobili atomkatasztrófa eseményeit és következményeit dolgozza fel.
- A Csernobil 1986 című film egy a 2019-es HBO-minisorozatra adott orosz válaszként értelmezhető orosz produkció, amely saját értelmezésben dolgozza fel a katasztrófa eseményeit.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és Mende Balázs, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese.
A Glossza 95. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
