Lehet-e működő államot építeni közös nemzeti identitás nélkül Bosznia-Hercegovinában? Miért ilyen bonyolult az ország politikai rendszere több mint harminc évvel a daytoni béke után?
Mekkora szerepe volt a nemzetközi közösségnek Bosznia-Hercegovina háború utáni sorsának alakításában? És milyen jövő vár az országra a változó európai és nagyhatalmi erőtérben?
A Glossza – Nyugat-Balkán alsorozatának kilencedik adásában többek között ezeket a kérdéseket is körbejárjuk Márkusz Lászlóval, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársával. Vendégünk több mint három évtizedes diplomata-pályafutása során kiemelten foglalkozott Bosznia-Hercegovinával, 2022 és 2025 között pedig a bosznia-hercegovinai Főképviselői Hivatal banja lukai helyettes vezetőjeként dolgozott.
Bosznia-Hercegovina történetében az 1995-ös év egyszerre jelentett lezárást és egy új, korántsem egyszerű korszak kezdetét. A daytoni békemegállapodás véget vetett az 1992 óta tartó háborúnak, ugyanakkor egy rendkívül összetett politikai és intézményi rendszer alapjait is megteremtette, amely az elmúlt három évtizedben alapvetően meghatározta az ország működését. A háború utáni Bosznia-Hercegovinának nem csupán a konfliktus pusztításával és a társadalom mély megosztottságával kellett szembenéznie: működő állami intézményeket kellett kialakítani, rendezni kellett a fegyveres erők, az adózás, a vámok, a valuta és számos más közös ügy kérdését, miközben az ország jövőjéről és magáról az államról is eltérő elképzelések éltek egymás mellett. Ebben a folyamatban meghatározó szerep jutott a nemzetközi közösségnek, különösen a Főképviselői Hivatalnak, amely a daytoni rendszer működésének egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Harminc év távlatából azonban továbbra is alapvető kérdés, meddig jutott Bosznia-Hercegovina az államépítésben, és sikerült-e olyan közös politikai kereteket kialakítani, amelyeket az ország valamennyi közössége a sajátjának tekint.
Mit jelent Bosznia-Hercegovina esetében az államépítés, és miben különbözik ettől a nemzetépítés? Milyen szerepet játszottak a főmegbízottak a háborút követő évtizedekben, és mely döntéseik formálták leginkább a mai Bosznia-Hercegovinát? Hogyan tekintenek saját államukra és annak jövőjére a bosnyák, szerb és horvát politikai elitek, és kialakulhat-e az etnikai identitások mellett egy valamennyi közösség számára elfogadható bosznia-hercegovinai identitás?
Adásunkban arra is keressük a választ, milyen állapotban van ma az ország európai integrációja, milyen demográfiai és politikai kihívások nehezítik ezt a folyamatot, valamint hogyan változott meg a Nyugat-Balkánt körülvevő nagyhatalmi erőtér 1995 óta. Mindezekről ezúttal nemcsak történeti és geopolitikai összefüggéseiben beszélgetünk, hanem a diplomácia gyakorlati világán keresztül is. Vendégünk több évtizedes külügyi tapasztalatára, boszniai és koszovói munkájára támaszkodva vizsgáljuk meg, hogyan működik a daytoni rendszer a gyakorlatban, és milyen lehetőségek állnak Bosznia-Hercegovina előtt több mint harminc évvel a háború lezárása után.
Vendégünk Márkusz László történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa, aki nemcsak történészként vizsgálta a Nyugat-Balkán társadalmi és politikai viszonyait, hanem diplomataként aktívan részt vett azok formálásában is.
Az adás szerkesztői: Gál Judit és Csaplár-Degovics Krisztián, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja munkatársai.
A podcast elkészítését az NKFIH-149281 azonosítószámú Mecenatúra-pályázat tette lehetővé. A pályázat címe: Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból.
A Glossza podcast Nyugat-Balkán alsorozatának első adása meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.
További információ a Glossza Instagram- és Facebook-oldalán.
