A film a Balatonkeresztúr–Réti-dűlő lelőhelyen, az M7-es autópálya építését megelőző ásatások során 2003-ban feltárt kora bronzkori sírok egyikében előkerült maradványok alapján készült arcrekonstrukció megvalósulását mutatja be, a feltáró és elemző kutatók és szakértők munkáján keresztül. A történet főszereplőjét, a 13. sírban nyugvó, 35–45 éves nőt a feltárás napjához köthető névnapok, valamint a „J” csoportba tartozó anyai vonala után a kutatók Jelenának nevezték el.
A lelőhelyen fellelt sírok vizsgálata során – az MTA–BTK Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájához kapcsolódva – a régészeti feldolgozás mellett stabil izotópos és archeogenetikai elemzések is készültek. Jelena egy mind régészetileg, mind genetikailag különleges, mára elfeledett népcsoporthoz, az ún. Kisapostag-kultúrához tartozott, akit a radiokarbon-vizsgálatok szerint Kr. e. 2040–1890 között temettek el. A korszakban ritka rézékszer, a feje mellett talált haj- vagy sapkadísz arra utal, hogy magasabb társadalmi státusza lehetett a településen élő közösségen belül.
A Kustár Ágnes által végzett arcrekonstrukció elkészítése közben már felmerült a folyamat filmes dokumentálásának ötlete, ezért Gerber Dániel, a kutatás archeogenetikus szakértője több órányi felvételen rögzítette a munkát. A kutatásban résztvevők számára sok szempontból kiemelkedő volt ez a közös, tudományterületeken átívelő munka: ez volt Fábián Szilvia első, önállóan vezetett régészeti feltárása; Gerber Dániel a leletanyag archeogenetikai feldolgozása eredményeként szerezte meg tudományos fokozatát; míg Kiss Viktória, a projekt vezető régésze és a Lendület Kutatócsoport munkája nyomán jött létre az első női arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból. A film szomorú aktualitása, hogy Kustár Ágnes nem sokkal a munka befejezése után elhunyt, így az archív felvételek felhasználásával létrejött alkotás neki is emléket állít.
