Hogyan segítette a kívülről jövő érdeklődés a helyi közösségeket és identitásuk megerősödését egy olyan nagy múltú és ikonikus táj esetében, mint Kalotaszeg? Hogyan építkeznek az itt élő közösségek ma is ebből a hagyományból, és vajon hogyan tudják saját kultúrájukat és közösségi életüket újraértelmezni?
Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutatók, szerzőtársak és házastársak több mint harminc éve kutatják Kalotaszeget. A Ceaușescu-korszak végével, 1990-ben módszeres terepkutatást kezdtek: mintegy 100 településen végeztek kutatást. Vizsgálataikban kevésbé a népi kultúra kifejeződéseire fókuszáltak, inkább társadalomtörténeti és társadalomnéprajzi kérdéseket vizsgáltak, szakítva azzal a csaknem 150 éves kutatási hagyománnyal, amelynek középpontjában a kultúra és a népművészet állt. Ők ugyanis e mögé szerettek volna látni, és a közösség társadalmi szerveződését és mindennapi életét kívánták vizsgálni.
Fotók: Benkó Tamás
Kalotaszeg multietnikus, 35–40 településen szétszórtan élő magyar közösségével egy mintegy 50 kilométer hosszan elnyúló, összetett vidék. Már az 1930-as években arról beszéltek, hogy 40 000 lélekből fonták azt a törékeny etnikai hidat, amely összeköttetést jelentett az anyaország és Erdély más magyarlakta területei között. Kalotaszegen sajnos ma már összesen 13 000 magyar él, 35 településen szétszórva. Épp ezért is megdöbbentő, hogy milyen kulturális súlya van ma is az itt élő közösségeknek, hiszen nem szórványként, hanem tömbmagyarságként élik mindennapjaikat. Ez is mutatja a kulturális tartásukból fakadó élni akarásukat.
A népművészetnek köszönhetően már a 19. században felfedezték a kalotaszegi tájat, ez az érdeklődés beindította a háziipari mozgalmat, segített megalapozni a népművészet fogalmát, és innen próbáltak megújító forrást találni, hogy megalkossák a századfordulós magyar társadalom számára a nemzeti stílust. Azaz ide jártak kutatók, művészek, építészek, hogy megmerítkezzenek ebben a kultúrában. Ez azért is kiemelendő, mert ez tulajdonképpen vissza is hatott a közösségre, hiszen ez egyúttal megerősítette identitásukat, és befogadóvá tette őket a kívülről érkezők és az érdeklődők irányába.
Fotók: Benkó Tamás
Láthatóan a közösség ma is igyekszik a közösségteremtés és hagyományőrzés formáit kialakítani és fenntartani, amelyek mögött a kulturális hagyományok állnak, mint egy legerősebb szál, amely összetartja az itt élőket. Ilyen többek között a nyárszói néptánctábor: Nyárszó egy 120 fős település, ahol 2012-ben a Kalotaszegi Néptánc Együttes először rendezett néptánctábort a kalotaszegi fiatalok számára a helyi közösség támogatásával. Hasonlóan fontos esemény a Kalotaszegi Magyar Napok is, ahol a legvonzóbb program a népviseleti mustra. Ezen a felvonuláson lehet a legjobban megfigyelni, mennyire különböző a kalotaszegi népviselet.
A kultúra megtartásának és a regionális identitásnak fontos motiváló tényezője az is, hogy kisebbségi magyar sorsról beszélünk, azaz a kalotaszegi identitás kifejezésével egyúttal a nemzeti identitáshoz való tartozásukat is kifejezik. Ezek a kifejezések a két világháború között és a Ceaușescu-érában is megvoltak. Mindig is jelezték, hogy itt él egy magyar közösség, amely élni szeretne és őrizni kívánja a kalotaszegi identitását.
