Kik azok a hantik és manysik, és hogyan lehetnek ők a legközelebbi nyelvrokonaink? Mi rejtőzött Schmidt Éva több mint harminc év alatt felhalmozott tudományos hagyatékában, amely húsz évig zár alatt volt? Miért különösen fontos feldolgozni ezt az anyagot, és milyen nehézségekkel szembesültek a kutatók?
A Glossza vendégei Csepregi Márta, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézetének tudományos tanácsadója, és Ruttkay-Miklián Eszter, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Csepregi Márta pályatársa volt Schmidt Évának, aki Éva vezetésével került be a leningrádi obi-ugor körbe. Ruttkay-Miklián Eszter pedig Éva tanítványaként indult, és mestere egy olyan tudományos világba kalauzolta, amely akkoriban szinte hozzáférhetetlen volt. Eszter és Márta is az 1990-es években tudtak Schmidt Évát követve terepre jutni.
Schmidt Éva etnográfus, folklorista és nyelvész a magyar tudományosság kiemelkedő alakja volt, aki 1970 és 2002 között kutatott és gyűjtött Nyugat-Szibériában. Munkája során a hanti és manysi népcsoportok nyelvét és szellemi kultúráját dokumentálta, és több mint harminc év alatt felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagot halmozott fel. Kutatói tevékenysége nem csupán adatgyűjtésből állt: fontos erőfeszítéseket tett azért, hogy az általa kutatott közösségek felismerjék saját kultúrájuk értékeit, és képesek legyenek annak gondozására.
Schmidt Éva kutatói attitűdjét meghatározta a sámánizmus iránti érdeklődés, valamint az őt körülvevő természethez fűződő erős kötődés: olvasta Diószegi Vilmos munkáit, és természet iránti szenvedélye is formálta az obi-ugor kutatás fókuszát. Az 1970-es években jutott először terepre, Szibériában olyan területekre is, amelyekhez a korábbi szovjet érában mások nem fértek hozzá.
Az obi-ugorok a legközelebbi nyelvrokonaink, de háromezer év és mintegy négyezer kilométer választ el minket egymástól, így a rokonság felismerése nem minden esetben könnyű. A finnugrisztika formálódása óta ez a téma a magyar tudományosság középpontjában áll, nemcsak nyelvészeti, hanem néprajzi szempontból is. A hanti és manysi közösségekben az anyanyelv használata egyre inkább visszaszorult, többek között az orosz nyelv domináns hatásának köszönhetően. Ez a több tízezres népesség kisebb közösségekben, elszórtan él, és a legtávolabbi csoportok gyakran csak orosz nyelven értik meg egymást.
Schmidt Éva munkája során kiemelten fontosnak tartotta, hogy dokumentációs és folklórarchívum jöjjön létre e veszélyeztetett nyelv és kultúra megőrzése érdekében. E munkában együttműködött a magyar Művelődésügyi Minisztériummal, a Magyar Tudományos Akadémiával és orosz partnerekkel is. Az archívum 1991-ben jött létre: ekkor költözött ki Éva, és az akkor megkapott lakás három szobájából kettőt adattárként használt. Az alapító okirat szerint a gyűjtött anyag a hanti és manysi népek szellemi tulajdona maradt; vagyis az eredeti dokumentumok a helyi közösségeknél maradtak, Magyarországra csak másolatokat hozott haza Schmidt Éva, illetve a hagyatékot hazaszállító kutatók.
A kutatói hagyaték Schmidt Éva 2002-ben bekövetkezett halála után az ő útmutatásai alapján, az adatközlők védelme érdekében húsz évre zár alá került. 2022-ben indult egy átfogó tudományos projekt a hagyaték feltárására, rendszerezésére és tudományos feldolgozásának megkezdésére. A technikai és tartalmi feldolgozás folyamata megkezdődött, de sok szöveg és anyag fordítása még várat magára. Különösen szomorú, hogy az orosz-ukrán háború miatt a helyi közösségekkel való együttműködés, valamint a hagyaték egyes elemeinek közös feldolgozása szinte lehetetlenné vált.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársa, és Szilágyi Zsolt, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa.
A Glossza 87. adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a YouTube-on.
