2025. június 18-án Dr. Vjosa Osmani-Sadriu, a Koszovói Köztársaság elnöke Karácsony Gergellyel (Budapest főpolgármestere), Kovácsné Koreny Ágnessel (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója), Németh Zsolttal (az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke) és Csaplár-Degovics Krisztiánnal, a Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból című Mecenetúra-projekt vezetőjével felavatta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában az Ibrahim Rugova Könyvsarkot, Koszovó első elnökének személye előtt tisztelegve. De ki is volt Ibrahim Rugova? Gál Judit cikke a 2006-ban elhunyt egykori politikus portréját mutatja be, aki tudósként, íróként és politikusként is gazdag örökséget hagyott hátra.

A publikációhoz szükséges kutatást az NKFIH-149281. azonosítószámú Mecenatúra pályázata tette lehetővé. A pályázat címe: „Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból”.

Ibrahim Rugova 1944-ben született a mai Koszovó területén (Crnce / Cerccë), amelynek nagy részét a II. világháború alatt, egészen pontosan 1941 és 1944 között, az előbb olasz, majd 1943-tól német ellenőrzés alatt álló Albániához csatolták. 1945 januárjában, néhány héttel Rugova születése után, apját és nagyapját jugoszláv partizánok kivégezték. A fiatal Ibrahim Rugova politikai pályafutása kezdete előtt az irodalomtudomány iránt mutatott érdeklődést. Tanulmányait a Pristinai Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on végezte; utóbbi egyetemen Roland Barthes tanítványaként. 1984-ben Pristinában szerzett doktori címet.

Az 1970-es és 1980-as években egyetemi oktatóként, íróként, költőként és irodalomtudósként is aktív volt. Emellett dolgozott újságíróként is, több folyóiratot és lapot szerkesztett. Számos könyvet publikált, amelyek közül jó néhányat, Vjosa Osmani-Sadriu elnök adományaként, ma már a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ibrahim Rugova Könyvsarokban is elérhetnek a magyar olvasók.

1000018719Képek:  president-ksgov.net  

Rugova irodalomtudósként összekapcsolta az albán irodalmi hagyományokat a nyugati szellemi irányzatokkal, valamint hozzájárult a modern, korszerű albán irodalomelmélet kialakulásához. Rugova írói és irodalomtudományi munkásságára a 20. századi modern irodalomelméletek, így a strukturalizmus és a posztstrukturalizmus, nagymértékben hatottak. Tudósként számos esszé, monografikus munka, tanulmány és irodalomkritikai írás köthető a nevéhez. Utolsó könyve 1987-ben született meg, Refuzimi estetik (Esztétikai elutasítás) címmel, amelyben megfogalmazta a politikai ideológiákkal és elnyomással szembeni ellenállásról vallott nézeteit az irodalomtudomány szemszögén keresztül.

Rugova politikai pályafutásának és aktivitásának kezdete szorosan összekapcsolódott Jugoszlávia 1980-as évekbeli válságával, a Tito halála után ismét felszínre törő etnikai feszültségekkel, az ország széthullásával, amelynek egyik központi kérdése Koszovó helyzete volt. 1988-ban Rugovát a Koszovói Írószövetség elnökévé választotta, így közszereplővé vált. Közszereplőként pedig egyre több teret kapott ahhoz, hogy Koszovó helyzetével kapcsolatos nézeteit megoszthassa.

Koszovó jogi státusza központi szerepet játszott az 1980-as évek végén bekövetkező jugoszláv politikai válságban, ám az erről a kérdésről szóló viták az 1970-es évekig nyúlnak vissza. Az 1974. évi jugoszláv alkotmány autonómiát biztosított Koszovó számára, amivel azonban a helyi albán lakosság nem volt elégedett: saját tagköztársasági státuszt akartak elérni a tartomány számára. Az 1981 márciusában a pristinai egyetemről, a hallgatók étkeztetése kapcsán megindult diáktüntetések Koszovó tagköztársasági státuszáért folyó megmozdulásokká alakultak át. A tüntetések következményeként a Jugoszláv Kommunista Liga Központi Bizottsága az 1974. évi alkotmánymódosítás óta autonómiát élvező Vajdaság és Koszovó felett a szorosabb szerb központi ellenőrzés visszaállítását szorgalmazta.

Az autonómiájában fenyegetett Koszovóban a Rugova által vezetett írószövetség vált a szerb központi kormányzattal szembeni ellenállás egyik szócsövévé. Majd mikor 1989 végén megszűnt az egypártrendszer Jugoszláviában, Rugova vezetésével létrejött a Koszovói Demokratikus Liga (LDK), amely a koszovói ellenállás bástyájává vált.

Az 1989-ben Szerbia elnökévé választott Slobodan Milošević az 1974-es alkotmány által nyújtott autonómiát megszüntette mind Koszovóban, mind a Vajdaságban, és nacionalista politikai propagandájának központi elemeként, küzdelmet hirdetett „a koszovói szerbek elnyomása” ellen. 1989. június 28-án, a rigómezei csata 600. évfordulóján, hatalmas, több mint egymillió szerb részvételével zajló gyűlést szervezett Koszovóba, ahol a szerbek elleni elnyomás végét hirdette. Koszovóban az elkövetkező években az autonómia elvesztésével megkezdődött a helyi albánok kiszorítása a helyi igazgatásból és közéletből. 1990-ben feloszlatták a tartományi parlamentet, megszüntették az albán nyelvű intézményeket (beleértve az iskolákat), és elbocsájtották a közszférában dolgozókat. A koszovói albánok 1992-ben választást tartottak, amelynek eredményeit Szerbia soha nem ismerte el. E választás eredményeként az ellenállás ikonikus alakját, Ibrahim Rugovát, választották meg Koszovó elnökének.

img 0016Ibrahim Rugova. Kép: en.wikipedia.org  

Bár az elnököt az albán közösségen kívül más nem ismerte el, hivatalából mégis saját államát igazgathatta. Az 1990-es évek Koszovója a Balkán-félsziget történetének egyik legkülönlegesebb állama volt. A szerb elnyomás ellen 1991 óta zajló délszláv háborúk idején, azt követően, hogy a koszovói autonómiát és a helyi albán intézményeket felszámolták, az albánok nem az erőszak útját választották: a Balkán Gandhijaként is emlegetett Rugova vezetésével békés ellenállásba kezdtek.

A koszovói elnök vélhetően azért döntött így, mert tudatában volt annak, hogy a nagy részben fegyvertelen koszovói albán lakosság egy felkelés esetén Boszniához és Horvátországhoz képest is nagyobb szenvedéseknek lenne kitéve. Mindemellett pedig a békés ellenállással a nyugati közösség támogatására is számíthattak a koszovói albánok, akik erkölcsi legitimációt nyertek az elszenvedett emberi jogi visszaélések következtében.

A békés ellenállás részeként 1992 után egy saját árnyékkormányt és árnyékintézmény-rendszert hívtak életre és működtettek Koszovóban. Ennek első lépéseként 1992. február 7-én felállították a KQFK nevű szervezetet (Központi Koszovói Finanszírozási Tanács), amelynek feladata volt az árnyékállam megszervezése, a helyi polgárok és üzletek önkéntes alapú anyagi hozzájárulásának gyűjtése, és az intézmények finanszírozásának megszervezése. A koszovói árnyékállam nem működhetett volna a koszovói albán diaszpóra jelentős anyagi hozzájárulása nélkül, akik úgynevezett 3 százalékos hozzájárulást fizettek. Mindezeknek hála a KQFK 1992 és 1998 között több mint 110 millió német márkányi hozzájárulást gyűjtött és osztott szét. A befolyt összegeket elsősorban az oktatás újjászervezésére fordították: tanárokat fizettek belőlük, iskolai felszereléseket vásároltak, iskolákat támogattak, több tucat új iskolát építettek. Emellett szociális támogatást nyújtottak a legnehezebb helyzetben lévő családoknak, és még Albániának is küldtek segélyt az ottani 1997-es válság idején. Az árnyékállam működésének alapja nem csupán a pénzügyi szervezettség volt, hanem egy mély erkölcsi kötelességérzet is: a közösség tagjai úgy érezték, hogy lehetőségeikhez mérten kötelességük hozzájárulni az élet újjászervezéséhez. A Rugova vezette árnyékállam a túlélés eszköze és a jövőbe vetett hit szimbóluma is volt. A békés ellenállás azonban 1998–1999-re kudarcot vallott; a nyílt fegyveres harcok kitörését követően Rugova háttérbe szorult, szerepét a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) vezető személyiségei vették át.

A NATO beavatkozása után ENSZ ellenőrzés alá került Koszovóban a háború végeztével Rugova újra vezető pozícióba került: 2002-ben és 2004-ben is elnökké választották. Elnöksége alatt végig következetesen képviselte Koszovó függetlenségének az ügyét, mindezt nyugatbarát fennhangokkal. Koszovó függetlenné válását azonban már nem élhette meg, hiszen két évvel a függetlenség kikiáltása előtt, 2006-ban súlyos betegség következtében elhunyt.

Gál Judit

Felhasznált szakirodalom:

  • Mehmetaj, Albanë. “Rugova as a Literary Scholar.” Journal of Educational and Social Research 10, no. 4 (2020): 55. https://doi.org/10.36941/jesr-2020-0064.
  • Salih, Jusuf. “Ibrahim Rugova and His Peaceful Resistance for Independence of Kosovo.” In The Routledge History of World Peace Since 1750, edited by Christian Philip Peterson, William M. Knoblauch, and Michael Loadenthal, 142–153. Routledge, 2018.
  • Demi, Agron. “How to Build a Parallel State.” Prishtina Insight, April 19, 2018. https://prishtinainsight.com/build-parallel-state-mag/.
  • Márkusz László. Koszovó története: Dardániától a brüsszeli dialógusig. Budapest: Ludovika Egyetemi Kiadó, 2022.