A nemrég nagy népszerűséggel futott Hunyadi-sorozat kapcsán az egykori kormányzó életének számos aspektusát mutatták be, azonban van egy olyan terület, amelyről talán kevesebb szó esik: a szerb despotákkal, különösen Lazarevics Istvánnal való kapcsolata. Jelen írásában Nenad Obradović ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A publikációhoz szükséges kutatást az NKFIH-149281. azonosítószámú Mecenatúra pályázata tette lehetővé. A pályázat címe: „Nyugat-Balkán: egy ismeretlen ismerős a szomszédból”.
Szinte mindenki előtt ismeretes, hogy Hunyadi János, a nagy törökverő a környező népek eposzaiban kimagasló helyet foglal el. A szerbek között Szebeni Jankó névalakban jelenik meg, mint a szerb népi hősök harcostársa, barátja, rokona. Valamivel kevésbé népszerű Hunyadi János és Brankovics György szerb despota elmérgesedett kapcsolatának számos, erőszaktól sem mentes epizódja az 1440-es évek végén és az 1450-es évek elején. Ezeket különösen a romantikus történetírás felfogása és irodalmi stílusa domborította ki. A despota kényszeres ingapolitikája sugalmazta a 19. század emberének az árulás gyanújának jogosultságát. A legkevésbé ismertek viszont Hunyadi János korai kapcsolatai a szerb uralkodóval, Lazarevics István despotával. Ezek különösen érdekesek, ha figyelembe vesszük Hunyadi kapcsolati hálóját.
Lazarevics István. Kép: Wikimedia Commons
Amikor Lazarevics István despota (1389–1427) Zsigmond király hűbérese lett, a magyar uralkodó körüli hatalmi csoportosulás oszlopos tagjává vált. Ezért számos birtokadományban részesült Magyarország-szerte (Szatmár, Németi, Nagybánya, Felsőbánya, Debrecen, Tokaj, Munkács stb.). Ezen javadalmakat a magyar szokások szerint a szolgálatába szegődött magyar köznemesekkel igazgatta. Általában ezek a despota famíliájához tartoztak, és nem ritkán Magyarország szerb területekkel határos részéről származtak. A késő bizánci író, Laonikos Chalkokondylés megemlíti, hogy István despota szolgálatában állt a fiatal Hunyadi János is. Amikor fia, Mátyás a magyar trónra ült, felmenőinek származása már nem volt eléggé előkelő, ezért a kortársak János apját Zsigmond királyban keresték, illetve nem találták lealacsonyítónak, hogy István despotával is összekössék.
Ezen szóbeszédek – miszerint Hunyadi apja István despota lett volna – igazságtartalmában joggal kételkedhetünk, azonban a forrásanyag azt mutatja, hogy ennek ellenére Hunyadi több szálon kötődött a szerb uralkodóhoz. Ahogyan az előbb megjegyeztük, János fiatal korában Lazarevics István despota szolgálatában állt. Azonban családjának és körének számos tagjáról hasonlókat lehet megállapítani. Ha áttekintjük a Szatmár megyében fekvő despota-birtokok forrásanyagát, rá fogunk bukkanni egy 1426-ban, napi keltezés nélküli okiratra, amelyben megemlítik István despota szolgálatában Szilágyi László lovagot, aki bírói feladatokat látott el. Ezen lovag a Temesközben található Horogszeg birtokosa volt, előbb Maróti János szolgálatában Valkó és Bács megyék alispánja. Ezen felül Szilágyi a boszniai Szrebrenik várnagya volt 1405 és 1408 között. Ilyen pályafutással nem meglepő, hogy a szerb uralkodó szolgálatába szegődött. Ez a László nem más, mint Hunyadi János apósa, Szilágyi Erzsébet apja, a későbbi Mátyás király anyai nagyapja volt.
Hunyadi Jánosnak nem ez volt az egyetlen összekötő szála Lazarevics István despotához. Szilágyi László egyik fia – Hunyadi sógora – Osvát feleségül vette a Szeri Pósafi családba tartozó Ágotát. Osvát feleségének családjában szintén számosan voltak despota-tisztviselők. Ágota apja, Gábor, István despota tisztviselője volt. Szeri Pósa Péter és György, Ágota testvérei, a despota országában Novo Brdóban – az egyik legjelentősebb bányavárosban – teljesítettek várnagyi feladatokat. Szeri Pósa Péter felesége pedig Remetei Hímfi István testvére volt, aki pedig István despota szatmári birtokain ténykedett tárnokmesterként.
Lazarevics István maga köré tömörített egy délvidéki birtokosokból álló famíliát, amelybe Hunyadi János is beilleszkedett, és valószínű, hogy ezen kötelékek segítették elő Horogszegi Szilágyi Erzsébettel való házasságát. Ugyanakkor a közös úr szolgálata lehetőséget adott egy elterjedt kapcsolati háló kiépítéséhez, amely később tovább segíthette a társadalmi előrelépést.
Vuk és Lazarevics István a szerbiai Ljubostinja kolostorában
Kép: Wikimedia Commons
Évtizedekkel később Lazarevics István egykori famíliárisa erdélyi vajdai tisztségbe került, majd Magyarország kormányzójaként az ország urává vált. Viszonya István despota örökösével, Brankovics (Vukovics) György despotával sokkal bonyolultabb és ismertebb. Kiemelendő azonban, hogy az ellenségeskedés alapja az oszmánok iránti fellépésben tanúsított eltérő nézőponton alapult, valamint a magyarországi belpolitikai csoportosulásokban vállalt szerep is tovább mérgesítette a kapcsolatot. Míg Hunyadi János a szultán ellen támadóan lépett fel, a despota igyekezett a konfliktust elkerülni, tudva, hogy háborús fellépése országának végét jelentené. György despota ezen felül rokonságban állt a Cillei családdal, a Hunyadiak legádázabb ellenfeleivel. A despota és a magyar kormányzó összetűzései számos bonyodalommal, birtokelkobzással és erőszakkal jártak. Amikor azonban Hunyadi János és Brankovics György érdekei egybeestek, valamint az oszmán fenyegetés elkerülhetetlenné tette az összeütközést, e két ember igen hatékonyan tudott együttműködni. Ezt legjobban példázzák az 1456-os nándorfehérvári események alatt kimutatott összhang.
Nenad Obradović
Felhasznált szakirodalom:
- Obradovic, Nenad, Zsigmond király és Lazarević István despota – A hűbéri viszony keletkezésének idejéről, Belvedere Meridionale 33 (2021) 1, 47–53.
- Obradović, Nenad, Srpski despoti i njihovi posedi u Bačkoj, Eparhija bačka u osmovekovnoj istoriji Srpske pravoslavne crkve, ed.: Boškov, S.–Stojkovski, B.– Vajagić, M. P., Bačka Palanka - Novi Sad 2021, 17–33.
- Obradovic Nenad, Szerb despoták birtokai Magyarországon (Áttekintés), Micae Mediaevales X. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról, szerk.: Kovács E. – Rudolf V. – Szokola L. – Varró O. – Veszprémy L., Budapest 2022, 61–75.
- Szaszkó Elek, A Szeri Pósafi család. Egy alföldi előkelő család története a 14.–15. században, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2013-ban megvédett doktori értekezlet kézirata.
