Az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézete nemzetközi együttműködésben 120 ősi genomot elemzett a Nyugat-Szibéria és a Volga folyó közötti térségből, és eddig ismeretlen genetikai kapcsolatokat tárt fel. A Dél-Urál hegység környékén élő kora középkori közösségek vizsgálata kimutatta, hogy a 8–10. századi karajakupovói régészeti kultúra népessége szoros genetikai rokonságban állt a Kárpát-medencébe érkező magyarokkal – gyökereiket egészen a Krisztus utáni 3–5. századig, a késő vagy poszt-szargatka kultúra nyugat-szibériai csoportjaiig sikerült visszavezetni.

agi cell 4Régészeti ásatás Délnyugat-Szibériában a Tyumenyi Állami Egyetem és
a PPKE+MŐK közös régészeti expedíciójának keretében. Szöllősi Mátyás felvétele

A rangos Cell folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 10. századi honfoglaló magyarok egy része uráli eredetű. A kutatás megállapította, hogy erős genetikai folytonosság létezett az Urál nyugati és keleti oldalán élő vaskori populációk, valamint a kora középkori karajakupovóiak között – ez a kultúra mutatja a legtöbb kulturális hasonlóságot a honfoglaló magyarokkal. A vizsgálatok szerint a karajakupovói típusú génállomány az Urál keleti oldaláról terjedt nyugatra Kr. u. 550 után, ami egy egységes, a hegyláncon átívelő populációt jelez, „így feltételezhető, hogy a 6. század végére a korai magyarsághoz köthető népesség egy része megtelepült az Urál mindkét oldalán”.

A cikk a Qubit oldalán olvasható. 

Kapcsolódó cikkek: